Kő kövön... marad

Előszó

Manapság, amikor mindent eláraszt az áltudományos ostobaságok sokasága, amikor a médiában távgyógyítók, kártyajósok zavaros magyarázatait hallhatjuk, amikor különféle mágusok a televíziónézők milliói előtt „veszik le a rontást" hiszékeny emberekről, akkor reményt keltő fénysugárként kell örülni minden olyan kiadványnak, ami megpróbálja közérthető stílusban elmagyarázni az érdeklődőknek a természet jelenségeit. A természettudományos ismeretterjesztés rendkívül nehéz helyzetben van, s lassan mindenhonnan kiszorul. A hajdan nagy tömegeket megmozgató és komoly missziót teljesítő Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Természettudományi Társulat a létéért küzd. Újabb és újabb hírek szólnak arról, hogy olyan nagy múltú és magas színvonalú ismeretterjesztő lapok, mint az Élet és Tudomány valamint a Természet Világa - finanszírozási nehézségek miatt - meg fog szűnni. Nem rózsás a helyzet az általános és középiskolai oktatásban sem, ahol egyre alacsonyabb óraszámban folyik a természettudományok oktatása. Ezen belül a földtudományok különösen hátrányos helyzetben vannak. A földrajztanítás még valamelyest „tartja magát", de a geológia igen szerteágazó és szépségesen izgalmas részterületei sehova nem férnek be. A földtudományok művelői hosszú ideje küzdenek azért, hogy a közoktatásban nagyobb teret kapjon a földtan és a földrajz - mindhiába. Ne csodálkozzunk hát, hogy a különféle televíziós vetélkedőkön a középkorúak és a fiatalabb korosztályok rendre elbuknak egészen egyszerű földrajzi kérdéseken is. A kimagasló színvonalú hazai természetvédelem is a kezdetektől fogva sokkal inkább az élővilág védelméről szól. Az állatok és növények, bizonyos életközösségek védelme, a biológiai sokféleség megőrzésének fontossága viszonylag köztudott, de az átlagember igen kevés információval rendelkezik az abiotikus értékek védelmének jelentőségéről. Pedig a geológiai sokféleség, a táj sokszínűségének megóvása és fenntartása nem kevésbé fontos. Fentiek okán nem szorul különösebb magyarázatra, milyen jelentős, ha egy természettudományos részterületről -jelen esetben a földtudományok egy kis szegmenséről - megjelenik egy olyan kiadvány, amely megkísérli, hogy az érdeklődő nagyközönség számára közérthető módon mutasson be földtudományi jelenségeket, a földtörténet évmillióinak történéseit. Ez a közérthetőségre törekvés borzasztóan nehéz feladat, különösen egy olyan tudomány esetében, ahol bizonyos szakkifejezések használata - úgy a szerzők, mint a lektor minden igyekezete ellenére - elkerülhetetlen. Nehéz megtalálni azt a szűk mezsgyét, ahol legkevésbé sérül a szakszerűség és leginkább megvalósul a közérthetőség a laikus olvasó számára. Vissza