Kő kövön...

Előszó

Részlet:
"A szobrot éjfél után egy és három óra között lophatták el.
A Király-tér őrszemét három órakor váltották. Három óra előtt két perccel megjelent az új őrszem, szabályosan tisztelgett a régi előtt, s az előírás szerint átvette a szolgálatot. Senki sem volt a közelben, mégis lelkiismeretesen ragaszkodtak a formaságokhoz, amelyek pedig sok ember szemében üresek és feleslegesen merevek. A régi őr is elhadarta előírt mondanivalóját:
- ... az éjszaka folyamán nem történt semmi különös...
A tér tökéletesen kihalt volt. A hivatalos formaságok után a két rendőr elindult.
- Hát... hideg van! - mondta az új őr.
- Nem is érezné az ember, ha nem fujna a szél!
- Nem történt semmi?
- Nem. Ketten ha jártak erre, az sok!" Vissza

Fülszöveg

E hely hagyományaihoz híven legyen szabad nekem is elmondanom, hogy könyvem éppen úgy a világ valaha írt legjelentősebb szellemi terméke, mint bármelyik más könyv. Gyakran eltünődtem már, hogyan is lehet emberi elmével ilyen tökéletes remekművet létrehozni. Lehetséges, hogy kivételes zsenimen, gondolatgazdagságomon, kifejező erőmön, mélységes filozófiai látásomon, humoromon kívül az ihletnek még valami egészen szerencsés pillanata is segített ennek a csodálatos műnek a megalkotásában, amelynél jobb, szellemesebb, izgalmasabb legfeljebb a Magyar Téka legközelebbi bármelyik kiadványa lesz.
Ezek után biztosra veszem, hogy könyvemet visszateszed a könyvkereskedő asztalára és másikat kérsz, lehetőleg angolt, vagy amerikait, mindegy, hogy szerelmen kívül mi van még benne, a fő, hogy a könyv vastagsága túlhaladja a tíz centimétert, az író keresztneve pedig George, de legalább is James legyen. Én, fájdalom, László vagyok és az is maradok, ahelyett, hogy Lancelot, de legalább is Leslie lennék.
Mindegy! Mint a demokratikus szabadságjogok feltétlen tisztelője, nincs szándékomban megakadályozni, hogy elkövesd életed legtragikusabb tévedését. Egy későbbi időpontban felállítandó szobromra esküszöm ugyan, hogy szellemednek nagy hasznára válik, ha ezt a könyvet elolvasod, viszont ha csak az elmult háborúra gondolunk, megállapíthatjuk, hogy az emberiség nem mindig azt teszi, ami az érdekében áll. Vissza