Őszi csillagok/Az anyaföld áldása

Előszó

Részlet az Őszi csillagok c. könyvből:

"Tükörsimán ragyogott tegnap a tenger és tükörsimán ragyog ma is.
Vénasszonyok nyara van a szigeten - ó, milyen enyheség és melegség ez! -, de a nap már nem süt.
Sok-sok éve nem volt ilyen békesség a lelkemben, talán már husz vagy harminc esztendeje is van annak. De valamikor régen, talán valamelyik előző életemben éreztem már ezt a nyugalmat. Valami kis nótát dúdolok, boldog vagyok és minden követ, minden fűszálat szeretek s ugy látszik, ők is szeretnek engem. Ismerősök vagyunk.
Ha a fücsomókkal benőtt erdei ösvényen sétálok, földöntuli boldogság dobogtatja szivemet. Eszembe jut egy bizonyos hely képe, a Kaspi-tenger keleti partján, ahol valamikor voltam. Olyan volt ott is, mint itt, acélszürkén, csöndesen és komoran terült el a tenger. Az erdőt jártam, könnyekig meghatódtam és egyre mondogattam: Istenem, bár még egyszer idekerülhetnék!
Mintha már jártam volna itt valaha.
De akkor bizonyára valami más országból jöttem, ahol csak az erdők és az ösvények ugyanilyenek. Talán virág voltam az erdőben, talán bogár, mely egy akácfán éldegélt."

Az anyaföld áldása

Félve adom át a közönségnek e könyvet: az ügyeskedők, a ravasz üzletemberek, a szemkápráztató betűzsonglőrök e korában kell-e még tiszta irodalom az olvasónak, van-e még érzéke a nemes és magasztos iránt, meghallja-e a bölcs intő szavát, és tele tudja-e szívni lelkét az életből fakadó költészet illatával?...
Hamsun egyszerű halász fia, nem végzett iskolát; tizenhét éves korában cipészinas lett, volt kőtörő, zsákhordó, hivatalszolga, mindennel megpróbálkozott, valami űzte, hajtotta, sehol nem találta helyét. Még nem volt húsz éves, amikor Krisztiniába vetődött, ahol a legnagyobb nyomorban és nélkülözésben élt. Mikor már minden keresetforrása kiapadt és hónapokon keresztül az éhhalállal küzdött, egy oceánjáróra szegődött fűtőnek, és így jutott ki Amerikába. Végigjárta Amerikát, bekóborolta a preriket, majd három teljes évig volt New-Foundlandban halász, távol az emberektől, távol minden kulturától. Huszonkilenc éves korában tért vissza Krisztiániába, ahol újra nélkülözés és nyomor várt rá. És utcán talált papirrongyokon regényt írt életének e nyomorúságos időszakáról, és megjelent első könyve: az Éhség, amely egy csapásra világhírű íróvá tette és az anyagi gondoktól is megszabadította. E könyv híven tükrözi vissza akkori komor, kétségbeesett lelkivilágát, de már itt-ott felcsillan benne a hamsuni kedély és önirónia. Majd egymásután jelennek meg hatalmas regényei, a Pán, melyben csodálatos himnuszt írt a természetről, az Új világ, melyben írótársait, a »bohémeket« gúnyolta ki fensőséges iróniával és egyik leghatalmasabb regénye, a Rejtelmek. De mindegyik regényében a maga életét írja meg, életét, szerelmeit, szenvedéseit, voltaképen mindegyik regényének főalakja ő maga, sőt a mellékszereplők is valamennyien ismerősei, akikkel együtt élt, együtt szenvedett, akiket szeretett vagy akik megbántották. Vissza