Az uj nemzedék

Előszó

Részlet:
Kénytelenek vagyunk leszögezni, - írta a Segelfossi Ujság, - hogy valakire rátámadni és a dolgokat így elintézni: olyan eljárás, amely városunkban példátlanul áll. Mint értesülünk, néhány nappal ezelőtt egy ilyen támadás játszódott le, a tettes egy olyan úr, akiről nehéz lett volna feltenni hasonló elhamarkodott viselkedést. Az ügynek a hatóság előtt lesz még folytatása. Itt csak elismételhetjük az aranymondást, amelyet velünk együtt aláír minden igazságosan gondolkodó ember, hogy tudniillik vannak még bírák az országban, hogy a törvény ércszava fölfelé és lefelé egyformán él és a törvény sújtó pallosát nem kerülheti el senki.
Willatzot csakugyan a hatóság elé idézték. Nem volt a esküdtszéki tárgyalás, még csak nem is rendőrségi kihallgatás, hanem úgy hívták, hogy előzetes vizsgálat, - és valójában az öreg ura-i előljáró volt az elnök, barátságos és szívélyes volt mindkét fél iránt és sikerült is békét teremtenie. Így cselekedett ő egész életében és jobbat nem is tehetett. Ezúttal Aslak Konrad napszámossal és más tanukkal jelent meg és a dolognak nagyon komoly volt a színezete. Tanuvallomásokra ugyan nem is volt szükség, mert Willatz Holmsen minden kertelés nélkül beismerte, hogy öklével leütötte Aslakot és csak azt kérdezte, hogy mennyi kártérítéssel tartozik. Az elöljáró a pápaszemén keresztül Aslakra nézett. Aslak gondolkozott a dolgon, aztán megmondta az árát. Ez kevés, jelentette ki Willatz Holmsen úr és az elöljárónak hirtelen úgy tetszett, mintha az apja, a hadnagy úr hangját hallaná. Az ifjú Willatz pedig a kért kártérítés kétszeresét fizette ki. Furcsa alku volt, mintha arról tárgyalnának, hogy mennyiért lehet egy fejet beverni. Vissza