Előszó
ELSŐ FEJEZET
amelyben szól a rádió.
- Jaj, Judit! Keress már valami egyebet ezen a rádión! Vagy azt hiszed, kellemes ezt az angol karattyolást hallgatni, mikor az ember egy szót sem ért belőle?...
Tovább
Előszó
ELSŐ FEJEZET
amelyben szól a rádió.
- Jaj, Judit! Keress már valami egyebet ezen a rádión! Vagy azt hiszed, kellemes ezt az angol karattyolást hallgatni, mikor az ember egy szót sem ért belőle?
Judit szembenült az anyjával a kerek ebédlőasztal mellett és azzal foglalkozott, hogy furcsa szarkalábakat firkált egy füzetbe. Az özvegyasszony tudta jól, hogy ez gyorsírás, de nem bírta magából kiirtani a gyanút, hogy az egész csak arra való, hogy ő ne értse, mit ír a leánya.
- Mamuskám, csak még egy picit! Olyan ritka alkalom, hogy angolul írhatok diktálás után ...
Az anyja felnézett a passziánszból és kerekre nyitotta a szemét:
- Ezt írod? Amit a rádión hallasz? Nahát!... És ezért az ostobaságért kínozol engem? Igazán rémes!
Judit sóhajtva állt fel, hogy engedelmeskedjék. Elcsukta a készüléket, majd előhozta a sarokból az írógépet az asztalra és hozzáfogott, hogy az imént felvett szöveget lemásolja. De alig dolgozott pár percig, az anyja újra megszólalt, most még türelmetlenebbül:
- Igazán nem értem! Hát bosszantani akarsz?... Mikor arra kértelek, hogy keress valamit! Egyszerűen bezárod!
- Jaj, mamuskám! Ne tessék haragudni! Szórakozottságból! Tessék elhinni!
Vissza