Klíma - energia - épített környezet

Előszó

Az épített környezetet az ember, a társadalom a természeti környezetből hozza létre, és azt szükségleteinek állandó változásával folyamatosan alakítja. Az állandó beavatkozások során az egyre hatékonyabb technológiák következtében a környezetalakítás szabadságfoka egyre nőtt, a természeti és társadalmi törvényekhez alkalmazkodó szemléleti képességünk jórészt feledésbe merült. Ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy az olajembargóval jelentkező energiaválsággal egyidőben fellépő általános krízis következtében ma újra a korszakváltás időszakában élünk. Az egyensúlyi feltételek újbóli megteremtését - ahogy azt SZABÓ JÁNOS az MTA Műszaki Tudományos Osztálya tudományos ülésének 1981. évi bevezető előadásában kifejtette - a térben, időben változó, egyre bonyolultabbá, komplexebbé váló kapcsolatok rendszerszemléleti megközelítésétől várjuk. Egy ilyen szemlélet kialakításához kíván hozzásegíteni ez a magyar nyelven alig, vagy jórészt inkább csak szolgálati használatra készült fordítások formájában hozzáférhető, már alapirodalomnak tekinthető művekből és az utóbbi öt év folyóirataiból, valamint - jórészt szélsőséges klimatikus viszonyok között folytatott - sokéves saját építészeti, településtervezői, közigazgatási gyakorlat és egyetemi oktatás során szerzett tapasztalatok alapján összeállított anyag.
A szaktudományok specializálódása folytán egyre fokozódik az igény az egymással kölcsönhatásban lévő különféle tudományos diszciplínák magasabb szintű integrációja iránt. Az ilyen interdiszciplináris megközelítés legfőbb nehézsége az építész, a településtervező részére az, hogy egy sor olyan tudományág területén kényszerül információkat gyűjteni, amelyeken hiányos képzettsége folytán csak nehezen igazodhat el, és így könnyen megmosolyoghatóvá válhat olyanok szemében, akik életen át elmélyedtek e diszciplínák egy-egy szűkebb szakterületének művelésében. Ráadásul vállalnia kell annak a veszélyét is, hogy akaratlanul is megsértheti az egyes szakterületek, kialakult kapcsolatok érzékenységét is. Persze az ilyesmivel saját szűkebb szakmája területén is gyakran szembe kell néznie. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az épített környezettel szemben ma széles körben jelentkező - és UIA (Építészek Nemzetközi Szövetsége) 1981-es XIV. Varsói Kongresszusán is Chartába fogalmazott - kritika alaphangját társadalmi és szubjektív, gazdasági és technológiai tényezők együttesen határozzák meg. Hiszen a környezetalakítással szembeni társadalmi-gazdasági befogadóképességet az emberi igények, a társadalmi értékviszonyok, a társadalmi-gazdasági fejlődés tendenciái alakítják. Ebben a helyzetben meggyőződésem, hogy az utóbbi évtizedek építési konjunktúrája során szerzett tapasztalatok és néhány a mesterségünkkel perifériálisan érintkező szaktudomány területéről összegyűjtött információk ilyen polémiára alkalmat adó összeállítása - ha nem is veszélytelenebb, de mindenesetre - hasznosabb lehet, mint a tegnap rutinjának az ismertetése. Hiszen akár a modern mozgalom pionír korszakában, vagy a második világháborút követő újjáépítés kezdetén, ma újra nem elég a régi sémákat alkalmazni. Vissza