Kleopátra

Fülszöveg

Ő a „történelem legelvetemültebb asszonya", ugyanakkor a női erény megtestesítője. A kielégíthetetlen szexuális étvágy jelképe, másrészről az igaz és gyengéd szerető, aki meghalt a férfiért, akit szeretett. Királyi sarj, kinek bátorsága nemességét bizonyítja, ugyanakkor megbízhatatlan idegen, kinek kéjvágya és alattomossága egész népét jellemzi. A nép javának elkötelezett szolgája, ki vízvezetékeket és világítótornyokat épített, de egyben önző zsarnok is, aki rabszolgákat kínzott meg saját szórakoztatására. Olyan, mint egy pajkos kisgyerek, mégis oly öreg, mint maga a bűn. Ő VII. Kleopátra, Egyiptom királynője, aki i. e. 30-ban halt meg, egy történelmi alak, akivel kapcsolatban nem sok történelmi tény igazolható, Théophile Gautier 1845-ben mégis azt írta róla, hogy „a valaha létezett legteljesebb nő, a legnőiesebb nőalak és legkirályibb királynő, kinek személyén érdemes elmélázni, kihez a költők tehetsége sem tudott már mit hozzátenni, és kit az álmodók mindig ott találnak álmaik netovábbján".
Ez a könyv ezekről az álom-Kleopátrákról szól, és az okokról, hogy miért öltötték fel jellegzetes és változatos alakjukat. Kleopátra, a hellenisztikus királynő számos helyen felbukkan benne, de ez elsősorban nem az ő életrajza. Ez a könyv a nemiségről szól, a monarchiáról, a mazochizmusról, az öngyilkosság etikájáról és a rasszizmus retorikájáról. De mindenekfelett a propagandáról szól, és arról, hogy milyen meggyőző erő lakozik az elbeszélésekben.
Kleopátra legendája számos metamorfózison esett már át a halála óta eltelt kétezer év során. A hozzáadott színes anekdoták árnyékában az unalmas részletek lassacskán megfakultak. A fókusza gyakran áthelyeződött. Erzsébet korának embere számára ez a történet a szenvedélyről és a ragaszkodásról szólt, a XVIII. században politikai példázatot láttak benne, a XIX. századi romantikusok pedig szexuális erőszakról szóló mesének tekintették. Amikor a történet cselekményvázlata már többé-kevésbé rögzült, a benne rejlő jelentés még egyre változik. Az 1350-es években alkotó Boccaccio szavaival élve Kleopátra „kapzsiságát, kegyetlenségét és kéjvágyát az egész világ ismerte". Chaucer szerint - aki alig harminc évvel később alkotott, és valószínűleg forrásként használta Boccaccio beszámolóját - a szűziesség és rendíthetetlenség mintaképe volt, az első és a legjobb azon „erényes nők" közt, kik azzal bizonyították erényüket, hogy meghaltak a szerelemért. Vissza