Klemperer Magyarországon

Fülszöveg

A háború utáni korszak zenei életének újjáépítése során 1946-ban új igazgató került az Operaház élére. Tóth Aladár, a hírneves esztéta és kritikus vette át a dalszínház vezetését és első dolgainak egyike volt: körülnézni a nagyvilágban, ki az a nagy karmester, akire rábízhatná a színház zenei irányítását, aki az akkor még működő Sergio Faiolni mellett átvehetné a német repertoár vezénylését.
A választás Otto Klempererre, a világhírű dirigensre esett. Klemperer 1947-től 1950-ig működött Budapesten és ez a pár év éppolyan "aranykora" volt az Operaháznak, mint annak idején Gustav Mahler, Nikisch Artur, Egisto Tango vagy a fiatal Kerner István időszaka. Csodálatos Mozart- és Wagner-előadások - felújítások és repertoárestek - következtek, mondhatni: amikor Klemperer állott a karmesteri emelvényen, nem volt "hétköznapi előadás" az Operaházban.
Boros Attila könyve ennek a három évnek állít emléket. Bevezetésként ismerteti Klemperer életútját és művészi fejlődését, majd korabeli sajtódokumentumok, muzsikusok visszaemlékezései és saját élményei alapján ad képet a nagy karmester budapesti éveiről. Függelékként Klemperer pesti működésének teljes repertoárját adja.
A melléklet, a két hanglemez a kötet nagy értéke. A Rádió pincéjéből előkerült régi lakklemezek Klemperer több operai vezénylését megőrizték; ezekből ad válogatást a melléklet. Felhangzanak a Don Juan, a Szöktetés, a Fidelio, a Mesterdalnokok, a Lohengrin, s a Hoffmann meséi részletei, felidézve 1947/50-es operai aranykorunk emlékét. Vissza