Építészet V.

Előszó

"Joggal feltehető az a kérdés: miért vállalkozik arra egy építész - lényegében gyakorló építész -, hogy olyan témakörben végezzen tanulmányokat, amely látszólag messzire esik a szakterületétől? Sőt; hogy olyan fontos és nagyon bonyolult kérdésekben merészkedjen nyilatkozni, mint pl. a kultúra, a művelődés, a művészet és a szépség fogalma? Igen; ez az önkritika, Önvád munka közben is sokszor felmerült, olyannyira, hogy a szerző hosszú évekre szántszándékkal lelassította, illetve leállította ezt a munkát. Arra, hogy mégis mindig tovább folytatta, szolgáljon mentségül az a körülmény, hogy az említett fogalmak tisztázása nem öncélú okoskodás akar lenni; ezt a munkát lényegében a szükség kényszerítette ki. Amikor az ember - ez esetben az alkotó építész lelkiismeretére hallgatva, jó és szép művi környezetet szeretne teremteni társadalma számára, óhatatlanul szemben találja magát azzal az egyszerű és mégis nagyon bonyolult kérdéssel, vajon hogyan is néz ki a jó és szép művi környezet? S ezzel elindul a kérdések lavinaszerű tömege; az egyik a másikat vonja maga után, és a válasz szalad az ember előtt, szinte elérhetetlenül. A helyzetet csak súlyosbítja az a körülmény, hogy olyan időt élünk, amikor az esztétikai normák egyre bizonytalanabbak, bonyolódnak, a formára vonatkozó vélemények sokfélék, egyénenként különbözőek Szinte minden eddig alkotott művet felülbírálnak, méghozzá a legkülönbözőbb szempontok szerint. " Vissza