Klasszikus kánonok

Előszó

E kánonokat az 1910-es és 20-as években gyűjtöttem össze külföldi ódondász-jegyzékek alapján. Több ország antikváriumaival álltam levelezésben és számos darabhoz régi, kéziratos másolat útján jutottam. Mikor Jőde gyűjteménye, "Der Kanon" (1926) megjelent, csak alig néhány olyan darabot vehettem át belőle, ami ne lett volna már meg a magam összeállításában. Hogy a kiváló német mester nem ismerhette munkásságomat, nemcsak a dátumból következik (az én füzeteim 1928-ban láttak nyomdafestéket), hanem kettős a bizonysága: 1. egy csomó kánon található már az 1921-ben megjelent Szolfész-tankönyvemben azok közül, amiket Jőde később, friss fölfedezésként publikált, 2. 1928-as gyűjteményem számos mesterdarabot tartalmaz, ami a Jődéből hiányzik.
Jelen gyűjtemény kezdettől fogva a szolfész-tanítás szerves kiegészítését szolgálja. Sajnos, hosszú évek óta nem volt kapható s mostani újranyomása gyakran hangoztatott közkívánságra történt. Az eredeti szövegek, illetve megfelelő fordításuk azért marad el, hogy kellően ki legyen emelve a pedagógiai cél. Oda ti. szolmizáció vezet. Társasági használatra persze helyes volt szöveggel látni el a kánonok egy részét, az 1930-as, 40-es évek nem egy kiadásában. Ezeknek gyakran észlelhető hibája azonban, hogy túlságosan is eltérnek az eredeti szövegtől. Azonkívül pedig elfeledték közölni a forrást: honnan jutottak a darabokhoz. Ugyanez áll a további felhasználásokra nézve is. (Tudományos és művészi téren nem való a szerzőt vagy gyűjtőt kriptogám szerepre szorítani!)
Művelésre aligha kell ajánlani e darabokat. A szolfész szerencsére annyira elterjedt már s kivált oly kedvelt a kánon-éneklés, hogy dícsérete iróniának hatna, mint Erasmusnál a balgaságé. De mégsem hallgatható el, mennyire hozzájárul e tárgykör a legszélesebb tömegek zenei fölemeléséhez. Vissza