Klasszikus Arany Biblia II.

Előszó

Főmagasságú és főtisztelendő Vaszary Kolos bíbornok-érsek, Magyarország herczegprímása, V. B. T. tanácsos, a M. T. Akadémia igazgatósági tagja, hittudományi tudor stb. stb. stb. úrnak előszava:
A festészet hatása az emberi lélekre, kedélyre elvitázhatatlan.
A beszéd, legyen bármily szép, elhangzik s még azok is, kik hallották, elfeledik.
Az írás, legyen bármily gondolatteljes, a betűkkel telt lap, érthetetlen marad a nyelvben járatlan előtt.
A festmény ellenben hat bölcsre és tudatlanra; mondhatnók világnyelv és világirodalom, melyet megért mindenki, a kiben szemlélő lélek és érző szív lakozik.
Épp azért már szent Gergely írta: hogy a képek a tanulatlan emberek számára könyv gyanánt szolgálnak.
A tridenti szent zsinat pedig inti a püspököket: iparkodjanak megváltásunk titkait képek által szemlélhetővé tenni, hogy ily módon is megtanulhassa a nép a hit igazságait.
A szent zsinat e határozata igazolja, hogy az egyház a festészetet anyai gonddal ápolta, áldozatkészséggel istápolta.
És méltán!
Mert a művészet ezen ága is a vallásban gyökeredzik.
A legelső és utolérhetetlen művész maga a mindenható Isten.
Ő teremté e világot.
Ő alkotta agyagból az első, a legtökéletesebb szobrot: az embert.
Ő lehelte az emberbe az isteni szikrát, a lelket s általa az életet.
A Teremtőnek utánzója az ember, a művész, a ki legelsőbben is imádása tárgyát igyekezett személyesíteni. És minél különbözőbb a művész felfogása az Istenről, annál különbözőbbek alkotásai. Vissza