Klarinétiskola I.

Előszó

ELŐSZÓ
Klarinétiskolánk megírásakor három szempontot tartottunk szem előtt. Azt, hogy magyar legyen, hogy unalmas gyakorlatok helyett formás és — amennyire lehet — változatos zenén nevelődjék a növendék, továbbá azt, hogy a technikai és a zenei problémák lépcsőzetesen és ne ugrásszerűen emelkedjenek, ugyanakkor viszont egy-egy lépcsőfokon ne időzzünk feleslegesen sokáig.
Iskolánk zenei alapja a magyar népdal; néhány klasszikus mű mellett a darabok nagy többsége népdalfeldolgozás vagy a népdal szellemében fogant kompozíció. A változatosság céljából két klarinétra írt darabokat közlünk; ezzel mindjárt a növendék társas zenélési készsége is fejlődik. A második szólamot a tanár vagy magasabb osztályú növendék játssza.
A darabok első hangjánál, továbbá a kényesebb hangoknál és hangnemváltozásoknál beírtuk a megfelelő szolmizációs jelet. Ezzel is fel akartuk hívni a figyelmet a szolmizáció fontosságára és arra, hogy az egyes darabokat a növendék előbb énekelje el szolmizálva, azután tanulja meg a hangszeren. Ez a szolmizálva éneklés természetesen nem pótolhatja a hangszertanulást megelőző zenei előképzőt, sem pedig a hangszertanulással párhuzamosan folyó — minden muzsikus számára nélkülözhetetlen — szolfézstanulmányokat.
A darabok felett a rövidítések: B. K., B. I., H. M., J. P., Sz. E. a szerzők — Berkes Kálmán, Bogár István, Hajdú Mihály, Járdányi Pál és Szervánszky Endre nevére utalnak.
Budapest, 1968 szeptember hó Balassa György Berkes Kálmán Vissza