Klampár, a fenegyerek

Előszó

Fazekas Péter keresett meg, hogy van egy könyv-ötlete, Klampár Tibor életéről szólna, lenne-e kedvem részt venni benne. Petit kilencéves korom óta ismerem, együtt kezdtünk pingpongozni a BVSC-ben, de én idővel kiszálltam, ő meg válogatott és többszörös magyar bajnok lett, viszont a jó viszony megmaradt, úgyhogy nem volt nehéz rájönnöm, mit is szeretne tőlem. Mielőtt válaszoltam volna, eldöntöttem, hogy megírom a könyvet, legyen akármilyen az ajánlat: nem érdekelt a pénz, csak az, hogy hogyan tudnám jól elvégezni a munkát. Mert hát Klampár nemcsak hazánkban ikon, hanem külföldön is! Olyasvalaki, akit nem szégyell Jan-Ove Waldner még ötvenévesen is a példaképének vallani, így magától értetődő, hogy nekem megtiszteltetés, ha megírhatom az életét.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon sokáig nem láttam Klampárt pingpongozni. Évekig versenyszerűen pingpongoztam, anélkül, hogy a nagy hármas bármelyikét is láttam volna játszani.
De!
Gyerekkoromban még elég közel volt a phenjani diadal ahhoz, hogy a legendája belengje az összes pingpongtermet, ezért valahol legbelül tudtam (tudtuk): azt a szintet sosem fogjuk elérni, amit Klampárék. Ők megírták a történelmet, csodájukra járt a világ, megreformálták a sportágat. Nem véletlen, hogy a könyv jelentős részét ez az időszak teszi ki, s emiatt részletesen feltárjuk az 1979- es siker minden pillanatát. Vissza