Borgia

Előszó

E betűket emlékezésül rajzolom. E szavakat emlékül írom. E gondolatokat gondolom, hogy gondolkodjanak rajta. E cselekvéseket festem, hogy cselekedjenek szerintük.
Nevem Johannes Goritz, Luxemburgban születtem, a Német birodalomban. Tisztem szerint a kérelmezők referense vagyok. Házam a Forum Traianumon nyitva áll mindenki számára, aki művelt és pallérozott. Látogatásukkal főleg azok a németek tisztelnek meg, akik Rómába jönnek. Így részesültem abban az örömben, hogy Reuchelint, Copernicust, Erasmust, Ulrich von Huttent és ama majdnem hogy híressé, vagy hírhedtté lett Martin Luther nevű barátot fogadhattam szívesen és láthattam vendégül otthonomban. Ez utóbbi, már ha jól emlékszem, nagy evő volt az Úr színe előtt. Hízott kappan, zsíros disznósült iránt barbár hajlandósággal. Mint ahogy általában csudálatosan egyesült benne ami szerzetesi és barbár, ami német és szittya, nyilván ez adja magyarázatát túlzott ellenkezésének Róma, „a Bűn bábelének" állapotával szemben. A föld akkor gyorsabban forgott tengelye körül, az emberek könnyen kibillentek egyensúlyukból. Üstökösök farka húzott át az éjszakai horizonton. A Saturnus gonosz fényét mutatta. A Vezuv, Stromboli tüzet okádtak. A háború borzalmainak, a forradalmi és vallási harcoknak nem volt vége. S a humanitásnak nem volt kezdete, ámbár mindenki humanizmusról beszélt. Vissza