Kizökkent idő (dedikált példány)

Előszó

Féjja Sándor
Meglátta: átköltötte...
ARTISZTIKUS TÉNYFOTÓK MARGÓJÁRA
Időugrás miatt minden napot elölről kell kezdenie Barry Thomasnak, A kizökkent idő című sci-fi mozgókép (Jack Sholder, 1993) egyik főszereplőjének. „Kizökkent az idő; - ó, kárhozat / Hogy én születtem helyre tolni azt" - Hamlet, dán királyfi mondja ezt atyja szellemének és Horationak (Shakespeare: Hamlet, I. felvonás, 3. szín). Tudatra ébredése óta foglalkozik az ember a soktalányú idővel. B. Müller Magda a fotográfiáival, a Kizökkent idővel tett, tesz időutazást. Várja útitársait.
Időtlen idők, évmilliók óta fénylenek az univerzum csillagai. Olyannak észleljük őket, amilyenek voltak; jelenüket sohasem láthatjuk, hiszen csak a múltjukról képesek üzenni. A Perseidák meteorraj ún. szülőüstököse a Swift-Tuttle, amit Gothard Jenő fényképezett le először, 1892-ben. Kinagyítva is megnéztem e leletértékű asztrofotót az interneten: jelenben láttam fényévekben írt ősmúltat. A fotográfiák eredendően az elmúltat mutatják, azt ábrázolva, ami volt. Fellapozom a Szent Bibliát: "És monda Isten: Legyen világosság: és lön világosság." (Mózes I. 1.3) Fény! Fény - valamennyi hajdani s azóta elkészült fénykép alfája és ómegája. „Teremté tehát az Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat." (Mózes I. 1.16) A fotográfus a maga választotta expozíciós idővel kér(t), kap (ott) annyi fényt, amennyit a látvány rögzítése megkíván(t). Fény és idő - kéz a kézben: minden képen. Mindig. Tudom, nem fotóra, játékfilmre hivatkozással kezdtem el írásomat. Igen, sőt most is mozgóképi területre lépek. Miért is ne tenném? Vissza