Kivándorlók

Előszó

Részlet a könyvből :

SOHASEM felejtem el azt az East Side-i utcát, amelyben kisfiúkoromban laktam.
Háztömbnyire volt a Bowerytől, bérkaszárnyák között húzódó sikátor, a falakon tűzvész-hágcsók, az ablakokban szellőző ágynemű és bámész arcok.
Mindig ugyanezek az arcok a bérházak ablakaiban! Ott láthattad őket éjjel-nappal. Az utca örökös nyüzsgés-mozgás. Sohsem alszik. Zúg, mint a tenger. Sistereg, mint a tűzijáték.
Emberek tülekednek, veszekednek az utcán. Egymást követik a targoncájukat toló, ordítozó házalók. Asszonyok rikácsolnak. Kutyák csaholnak és párosodnak. Gyerekek bőgnek.
Valahol egy papagáj átkozódik. Rongyos kölykök játszanak a stráfkocsik elé fogott lovak között. Testes háziasszonyok állnak a kapualjakban és az utcán át gorombáskodnak egymással. Egy koldus énekel.
A béristálló előtt kocsisok lebzselnek a stand padján. Harsányan röhögnek, kancsószámra hajtják föl a sört. Kerítők, hamiskártyások, vörösorrú csavargók, fűzfa-politikusok, szvetteres ökölvívók, kültelki sportemberek és hatalmastermetű, mackóruhás kikötőmunkások. Jake Wolf korcsmájának vesszőfonatú ajtaján a jellegzetes East Side-i alakok végtelen áradata vonul ki-be.
A csapszék kecskéje ott fekszik a gyalogjárón és álmodozón rágcsál egy elhajított újságot.
Harciasan duzzadó keblű East Side-i anyák gyermekkocsit tolnak. Trécselnek. Lovaskocsik csilingelnek tova. Egy üstfoltozó rézedényét kalapálja, öszeresek csengetyűjüket rázzák. Vissza