Kiválasztottak (dedikált példány)

Fülszöveg

Természetes kiválasztódás útján napfényre került tehetségek? Becsületes, de kis képességű, tanult, de emberekkel bánni nem tudó vagy jellemhibás vezetők, akik között szélhámosok és diktátorok is vannak? Egyszer a tagokkal, sőt a városi munkások ellátásával is törödő grállovagok, máskor meg a családjuktól is elszakadt, márkás kocsikon furikázó földesurak?
Pünkösti Árpád meggyőzően okadatolt, ténygazdag, merész gondolati ívelésű könyve a téeszelnökökről, az 1948-1988 között eltelt negyven esztendő "kiválasztottjairól", akik hol alulról, hol felülről kapták a megbízatást, ennélfogva kiszámíthatatlanul zúdultak nyakukba az elismerések és a dörgedelmek is.
Csupán egy megkülönböztetett társadalmi csoport bemutatására vállalkozna a könyv? Szó sincs róla. A bérezési eljárás megújításáért, a munka egységrendszer megszüntetéséért, az önálló gépvásárlás jogáért, a melléküzemágakban megvalósuló "kiegészítő tevékenységért" folytatott küzdelmek messze túlmutatnak önmagukon. Szintúgy azok a fejezetek is, amelyek a személyi összefonódásokat, a "vadásztársaságok" megkülönböztető szerepét, a kontraszelekciót segítő, a tudást, szakmai tapasztalatot, helyismeretet háttérbe szorító "karriertaktika" kialakulását tűzik tollhegyre. Nem utolsósorban pedig azoknak a nyugtalan szellemű téeszelnököknek a kálváriáját, akiket a gazdasái reform 1973-as kisiklatása után fogtak perbe és ítéltek el olyan "bűnökért", amelyekért ma már - mint "vállalkozó típusú" emberek - korunk hőseinek számítanának.
Pünkösti Árpád szociográfiája igen jelentős szellemi teljesítmény s egyben érdekfeszítő olvasmány: reprezentatív keresztmetszetet ad a mezőgazdaságról, a hazai demokratizálódás kísérleti műhelyéről, s így pótolthatatlan tanúsággal szolgál az elmúlt négy évtized egész magyar társadaslomtörténetéről is.
A szerző önmagáról:
Vegyészmérnöki oklevelet, műszaki doktorátust szereztem, egy évig voltam egyetemi oktató, 1960-ban elszegődtem újságírónak, azóta ezt a hivatást űzöm, a Népszabadság után az Új Tükörnél.
Eddig két kötetem jelent meg. Az Ím béjöttünk nagy örömmel (Magvető, 1969) című dokumentumregényem közepes, A kihegyezett ember (Magvető, 1981) című szociográfiagyűjtemény igen elismerő kritikai visszhangban részesült, pillanatok alatt elfogyott a boltokból. Ellentétek című, Dömölky János rendezte tévéfilmünk elnyerte a veszprémi tévéfesztivál nagydíját és közönségdíját is. Vissza