Első elefántom

Fülszöveg

Kittenberger Kálmán (Léva, 1881 - Nagymaros, 1958) világhírű magyar Afrika-vadász és természettudós. Első expedíciójára 1902 karácsonyán indult el, és utoljára 1929-ben vadászott vágyai földjén. A köztes időben összesen hat alkalommal járt a fekete kontinensen. A világháború miatt a negyedik útja hosszabbra nyúlt, mint ahogyan tervezte, mert az angolok hadifogolyként Kelet-Indiába internálták, ahonnan csak 1919 szilveszterén került haza. De így is közel tíz évet vadászott, és több tízezernyi preparátumot gyűjtött a Magyar Nemzeti Múzeum számára, ahol azonban az 1956-os forradalom idején szinte minden tárgyi anyaga a tűz martalékává vált.
Bármennyire is hihetetlen, mindössze két nagyobb kötete jelent meg: 1927-ben a Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában, 1930-ban pedig A megváltozott Afrika címűek. Harmadik kötetének kézirata, A Kilimandzsárótól Nagymarosig Budapest ostroma alatt elégett. Azonos címmel még életében, 1956-ban megjelent ugyan egy könyve, de ezt a szerkesztők erősen cenzúrázták. Halála után kiadott könyvei gyakorlatilag a két első kötetének válogatásai. A Kalandor vadászok - vadászó kalandorok (2003) című kötet gyűjtötte össze ismét olyan írásait, amelyek zömében új megjelenések és cenzúrázatlanok.
A mostani válogatás - egy készülő bibliográfia segítségével - csupa olyan írását tartalmazza, amelyek csak régi újságokban vagy kéziratban voltak fellelhetők, és könyv alakban még nem jelentek meg. Első részében afrikai vadászélményeiről, a bennszülött törzsek világáról, a másodikban magyarországi vadászatairól, az apróvadak életéről ír, és olvashatjuk bölcs vadászintelmeit is. A kötet végén pedig kéziratban maradt önéletrajza olvasható. Kortársai szerint írásaiban mindig tényszerűségre törekedett, egyszerűen csak elmesélte vadászkalandjait, ahogyan átélte őket. A háttérben maradva nem hangsúlyozta még az életveszélyes helyzeteket és a felmerült nehézségeket sem. Ez a végtelen szerénység Kittenberger Kálmán színes és megnyerő előadásának igazi varázsereje. Vissza