Kitörés a kegyetlenből

Előszó

Az ember az arcán viseli múltját, torzítva és szépítve hordozójának vonásait, rárajzolva életútjának történéseit.
Nézem a nehézsorsú cigány-arcokat és olvasom róluk történeteiket, meséiket arról, hogy milyen nyomokat hagyott rajtuk a nélkülözés, a kirekesztettség, a társadalom-alatti lét állapota. Mert az arcok erről is beszélnek. Az arcok azonban szépek, mint azoké az embereké, akik pontosan tudják, hogy mit várhatnak az élettől. Ezek az arcok mosolyognak, mint azoké az embereké, akik léteznek.
A romákat sújtó babonás előítéletek egyike az, hogy „ezek úgysem értenek semmihez", ami - mint minden előítélet - természetesen nem igaz. Ez a könyv a bizonyság arra, hogy mennyire hamis és igaztalan ez a megállapítás. A romát tudnak házat építeni, ismerik a természetet, értenek az állattartáshoz, a föld műveléséhez, értik és részesei a helyi politikának.
A Kegyetlen kistérségben élő roma közösségek felmérték saját értékeiket és felismerték azt, hogy ha senkire se tudnak, akkor elsősorban saját magukra kell számítaniuk. Ehhez felfedezték azt a helyi vagy mindennapi tudást, amit a modernizáció érték- és érdekrendszere életképtelennek és feleslegesnek nyilvánított.
A helyiek és segítőik egy olyan program megvalósítására vállalkoztak, ami erre a helyi tudásra építve ki akar törni a kényszerek szorításából - vagy ahogyan programjuk címe mondja - „Kitörés a Kegyetlenből".
Ez a könyv ehhez nyújt bátorítást és önbizalmat.

Köles Sándor
A Kárpátok Eurorégió Fejlesztéséért Alapítvány igazgatója

Aki önkéntes alapon vállalja azt, hogy beül az iskolapadba meglett fejjel és azt mondja, én nem akarok analfabéta lenni, akkor már nagy eredményt értünk el. Nagy eredmény az is, ha az embereknek szakmát adhatunk, még több, ha egyféle mentalitást, önbizalmat.
Sok okos, használható embert indítunk útnak majd a három év alatt, akik azt mondják, hogy most elindulok - így vagy úgy megpróbálom magam foglalkoztatni.
Megpróbálunk segíteni: az általános iskola befejezésétől egészen a vállalkozási szaktanácsadásig.

Galyas László
programvezető

Ha Magyarországon aprófalvas, depressziós, cigányok lakta régióról hallunk, akkor hajlamosak vagyunk így folytatni a sort: sorsszerű szegénység, alulképzettség, szervezetlenség, netán leépültség, lustaság, reménytelenség.
Egy kelet-magyarországi vidékfejlesztési program kapcsán, a személyes sorsokat és szándékokat megismerve, az én szókapcsolásaim másfelé vezetnek: kitartó, szívós élniakarás, önszerveződés, a lábon maradás örökös küzdelme, sokszínű tudás, érzelmesség. Másság, amelyre a többségi társadalom csak sablonos válaszokkal reagál.
A könyv főszereplői kevés kivétellel romák, akik megválasztva vagy életük példája által i helyi közösség vezetői. Életük és szándékaik bemutatásával talán sikerül közelebbi képet adni erről a világról és megbolygatni néhány előítéletet.

Márczis Márta
a program vidékfejlesztési szakértője Vissza