Kitörés a halálkatlanból

Előszó

A Gnyiloj Tkics egy kicsiny pataknak nevezhető vízfolyás Nyugat-Ukrajnában a hatalmas Dnyeper közelében. Délkeleti irányban kanyarodik majdnem 100 kilométer hosszban, amíg beleömlik a nagyob Gnyiloj Talkicsba. Nyáron szinte teljesen kiszárad, vagy nem több 90 cm-nél, és sok helyen átgázolható. Télen olyan vastag jégréteg borítja, hogy a nehéz járműveket is elbírja. A partját fák és bokrok szegélyezik. Tavasszal, hóolvadáskor hatalmas víztömegek árasztják el és a partjai is víz alá kerülnek. Ilyenkor csak néhány hídon lehet átkelni rajta. Fontos tényező, hogy 1944-ben a tavasz és ezzel összefüggésben az olvadás két hónappal korábban köszöntött be.
Ezen patak partján történt az utolsó ütközete ennek a csatának, ahol mintegy 50 ezer katona, az egykor oly hatalmas német Wehrmachtból személyes kálváriát kellett járjon. A közel 6-10 méter mélyre megnőtt és 30 méter szélességre kiterjed vízfolyás olyan erővel zúdult lefelé, hogy félelmetes és átgázolhatatlan akadályt jelentett a partján bekerített német csoportosításnak, a megmaradtaknak abból a katlancsatából, amely nevét Cserkassz városától kapta. Sokan lelték ebben a vízben halálukat, míg másoknak sikerült rajta átkelni és megmenekülni. Ez a csata, amelyet cserkasszi katlan néven is emlegetnek, még mindig ellentmondásos és vitákra adhat okot a korábbi Szovjetuniónak és Németországnak a hadtörténészei között. Vissza

Fülszöveg

Ez a csata, amelyet a cserkaszi-katlan néven ismer a történelem, még mindig vitára ad okot a korábbi Szovjetunió és Németország hadtörténészei között.
Összehasonlíthatatlanul kisebb volt, mint a gigantikus csaták Moszkvánál, Sztálingrádnál és Kurszknál, azonban mégis fontos szerepet játszik az orosz-német háborúban.
A Vörös Hadsereget itt a Dnyeper mentén csakúgy - mint Sztálingrádnál -, sikerült jelentős német erőket bekatlanozni. Hogy nem sikerült mégsem a szovjet hadvezetésnek egy újabb megsemmisítő győzelmet elérnie, itt a szélkaszabolta ukrán síkságon, annak több oka van, melyet könyvünk részletesen kitárgyal. Itt és most csak annyit: ebben nem csekély szerepe volt annak a kitartásnak és hősiességnek, amit a német katonák tanúsítottak.
Az objektív katonai feldolgozásban Cserkaszit általában példának használják annak bizonyítására, hogy mit nem szabad tenni egy bekerítő hadművelet esetén, aminek felelőssége egyértelműen Zsukovot terhelte, vagy pedig illusztrálni kívánják azt az ostobaságot, amellyel Hitler megkövetelte, hogy csapatai soha, egyetlen lépést se hátráljanak. Vissza