Előszó
"Csodálatraméltóan az én leányom!" - mondta Liszt Ferenc - és semmi nagyobbat, szebbet, lélekfestőbbet nem mondhatott volna a leányáról, a zenetörténelem legérdekesebb asszonyáról, a híres magyar...
Tovább
Előszó
"Csodálatraméltóan az én leányom!" - mondta Liszt Ferenc - és semmi nagyobbat, szebbet, lélekfestőbbet nem mondhatott volna a leányáról, a zenetörténelem legérdekesebb asszonyáról, a híres magyar asszonyról, Wagner Richard feleségéről, Bayreuth úrnőjéről.
Igen, Cosima csodálatraméltóan Liszt hasonmása volt, testben, lélekben is. Liszt mondása lefesti magas, sudár, karcsú, királynői alakját, liszti profilját, lelkes szemét - akár Lenbach híres arcképe - és jellemzi lelkét is, féktelenül áldozatos, önzetlenségben korlátot nem ösmerő, bátor asszonyiságát, fölényes kultúráját, lelkesítő és szervező zsenijét, szívós kitartását, emberösmeretét, királynőien méltóságteljes, egyszerű modorát, magyar temperamentumát - és Wagner Richard iránt érzett hitvalló rajongását. "Csodálatraméltóan az leányom." Nagy mondás. Művészien tömör és egyszerű, mindent kifejező mondás. Az én leányom. Az apa szeretete és büszkesége van benne. Hitvallás ez a mondás Liszt ajkán, Cosima liszti lelke mellett. Csodálat és mentség - szinte alázatos önvallomás, - teljes tudata annak, hogy mindaz a szenvedélyes érzés, ami az ő szívében lobogott, tovább élt Cosimában és az asszonyi élete nagy áldozatára ragadta. Büszke szemmel, de mélyen meghajtott fejjel mondhatta ezt a mondást Liszt.
És micsoda egyéniség lehetett ez az asszony, akit egy Liszt ilyen szavakkal jellemzett - és a saját hasonmásának mondott...
Magyar volt ez az asszony, - hiszen magyar volt az apja... Liszt Ferenc volt az apja.
Vissza