Kisvonattal Nyíregyházától Dombrádig

Előszó

Gróf Széchenyi István 1848-ban megjelent „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül" az első átfogó munka Magyarországon, mely nemcsak bemutatja a kor lehetőségeit, hanem előre mutatva meghatározza, kijelöli a fejlődés irányát.
A Kiegyezés korára tulajdonképpen kialakul a Pest központú, sugaras szerkezetű vasúthálózat, mely alig-alig tér el a Széchenyi által javasoltaktól. A XIX. század hetvenes éveinek gazdasági válsága rámutatott, hogy állami szerepvállalás nélkül nem működhetnek a vasúttársaságok, és Baross Gábor utasítására - részben a tönkrement társaságok vonalaiból - megalakult a Magyar Királyi Államvasutak.
A vasút építés, fenntartás és üzemeltetés költséges volta új megoldások és lehetőségek feltárását eredményezte. Így alakultak meg a Helyi Érdekű Vasúttársaságok, melyek azonos nyomtávú, de kisebb műszaki tartalmú vasúti pályákat építettek, sőt a nyolcvanas évek elejétől megjelentek a különböző nyomtávú kisvasutak is.
Míg a HÉV-ek egy-egy nagyváros 20-50 km-es környékének személyszállítási gondjait oldották meg, addig a kisvasutak inkább az uradalmak, bányák, vagy erdőgazdaságok teherfuvarozási igényét elégítették ki.
Az alföldi gazdasági vasutak általában a tanyás szerkezetű területek terményeit juttatták el egy-egy nagyobb, az országos vasúti hálózatba bekapcsolt városba. Ezen vasutak egyike a Nyírvidéki Kisvasút. Vissza