Előszó
A magyar vidék fő gondja az utóbbi évtizedben az alacsony foglalkoztatási ráta mellett is létező nagy mértékű munkanélküliség. Amíg az országos munkanélküliségi ráta - 2003 őszén - nem éri el az 5,9%-ot, addig vannak olyan kistérségek, települések, ahol ez eléri a 30%-ot. Ha igaz, hogy ez a fő gond ezeken a településeken, akkor a kitörés a munkahelyteremtéssel kezdődik. A munkalehetőség leghatékonyabb teremtőhelye a kisvállalkozás, amit a nemzetközi és a hazai foglalkoztatási adatok is bizonyítanak. Ha igaz az, hogy Magyarország legnagyobb kincse az emberi munka és tudás, akkor még inkább tarthatatlan az, hogy egyes hátrányos helyzetű térségekben az emberek harmadának képességei, tudása, szorgalma kiaknázatlan. Noha a statisztikákat szépíti, de a helyzeten csak ront, hogy egyre többen kényszerültek rokkantnyugdíjba menekülni. Eljött az ideje annak, amikor azzal mérjük a kormány tevékenységét, mit tett a stratégiai jelentőségű nemzeti ügyekben, hogyan zökkentette helyére a kizökkent időt. A munkanélküliség csökkentésére, ill. a foglalkoztatás növelésére a kínálati oldalon a képzés, a továbbképzés, a munkamotiváció felélesztése és a minőségigény növelése szükséges. A keresleti oldalon pedig egyre több és egyre hatékonyabb vállalkozásra van szükség, amelyek egyre több embert foglalkoztatnak. További feltétel a vállalkozók és az önkormányzati vezetők képzése, továbbképzése, a számukra nyújtott hatékony tanácsadás megvalósítása. Magyarország megrekedt a XEX. századi kapitalizmus felfogásnál, amikor is az egyéni bátorságnak, kezdeményezésnek volt csaknem döntő szerepe a gazdasági sikerben. Azonban a XX. század utolsó harmadától kezdődően a modern kapitalizmus - noha továbbra is jelentős a szerepe az egyéni invenciónak - hálózatok szövevényévé vált, mert csak így képesek a vállalkozók megállni a helyüket a globális versenyben. Olyan mértékű kooperációs kényszer van, amelyre a gazdaságtörténetben még nem volt példa. Fokozottan érvényes ez a kisvállalkozásokra, amelyeknél nemhogy a siker, de egyáltalán a létezés függ attól, hogy sikerül-e részt venniük valamely kooperációs hálózatban, vagy megkapják-e azokat a szellemi szolgáltatásokat, amelyek nélkül ma már tartósan nem képesek működni. Ma nem az a fő gond, hogy nem készülnek stratégiák, hanem éppen ellenkezőleg, ma túl sok készül belőlük. Meg kell állítani a stratégiák inflációját, mert a ma stratégiának nevezett irományok túlnyomó része valójában hiányos, nem kellően adatolt helyzetismertetés, amit stratégia helyett kiegészítenek egy kívánságlistával, anélkül, hogy a célok között rangsort állítanának föl, és anélkül, hogy a célok megvalósításához felkutatnák az eszközöket. A modern állam - a neoliberális fundamentalizmus állításaival ellentétben - nem éjjeliőr. El kell dönteni, hogy Magyarország a dél-amerikai utat választja, vagy a nyugat-európai fejlődési utat követi. Ezt a kérdést azért kell feltenni, mert ma egymás mellett él a végtelen önzés és a feneketlen nyomor. Ha a nyugat-európai út mellett dönt az ország, akkor annak megfelelően is kell cselekednie. Ez azt jelenti, hogy a magántulajdonon alapuló gazdaságban egyre erőteljesebben kell érvényesülnie a személyi, etnikai, területi hátrányokat kiegyenlíteni segítő mechanizmusoknak, anélkül persze, hogy ez bárhol és bármikor is a versenyképesség rovására menne. Sőt, csakis a versenyképesség növelése által lehet esélye a területi kiegyenlítésnek. A modern állam, ha sikeres országot akar menedzselni, akkor nemzeti stratégiát dolgoztat ki, majd koordinálja annak megvalósítását, megteremti a megvalósítás feltételrendszerét és szervezi a megvalósítást.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal