Előszó
Kedves Olvasó!
Egyszerűsödött a Világ. Legalábbis, ami a nehézségek kezelését illeti. Bármilyen probléma merül fel, nem kell vele foglalkozni, hiszen válság van. Kezdünk hozzászokni, hogy ilyen...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasó!
Egyszerűsödött a Világ. Legalábbis, ami a nehézségek kezelését illeti. Bármilyen probléma merül fel, nem kell vele foglalkozni, hiszen válság van. Kezdünk hozzászokni, hogy ilyen „lazán" intézzük el dolgainkat. Elkényelmesített minket ez az állapot. Előfordul, hogy kis fáradsággal úrrá lehetnénk a helyzeten, de belenyugvással csak annyit mondunk, válság van.
Gazdasági világválságról beszélünk, de hazánkban mindezt tetézi még a morális válság is. Riasztóan sok olyan esetről szereztünk tudomást, amikor hatalmi pozícióban lévő emberek nem a köz szolgálatát tekintették elsődlegesnek. A rájuk bízott feladatok ellátása során fontosabbnak tartották saját és társaik érdekeit. Persze tudjuk, az ilyesmit nem lehet büntetlenül folytatni, előbb-utóbb fény derül a stiklire. Most is így volt ez. Közkeletű kifejezéssel élve, újabb és újabb szekrényekből dőltek ki csontvázak.
Mindezek után nem lepődtünk meg a tavaszi választások végeredményén. A hatalmi váltás során kétharmados többség alakult ki az országgyűlésben. Demokratikus országokban ugyancsak ritkaság az ilyesmi. Nagy lehetőséget biztosít a kormányzók részére, viszont legalább akkora felelősséggel is jár. Itt aztán nincs kire mutogatni. Lehet fürödni a sikerben, de a hibás döntések minden haragot a nyakukba zúdítanak.
Az őszi helyhatósági választásokat követően folytatódott a magyarság irányítóinak polarizálódása. Egy irányba néznek az ország és a települések nagy részének vezetői.
A kialakult helyzet egyaránt ad okot reményre és aggodalomra. Bizakodunk, mert halljuk a jobbító szándékot, de szorongunk, mert olykor látjuk a hengerelvű megvalósítást.
Vigyázzunk a mi kiskorú demokráciánkra, hiszen még annyira sérülékeny!
Mi pedig, civilekként bizonyos fokig szélárnyékban, a politikai áramlatoktól függetlenül tesszük az önként vállalt dolgunkat, de ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a társadalmi folyamatokat. Szívünkön viseljük mind az ország, mind a település sorsát.
A kalendárium forgatásához kellemes és hasznos időtöltést kívánok!
Vissza