Mi marad?

Előszó

Mi marad egy magyartanári és etnográfusi pálya 30 évéből? Marad-e valami? Mi marad a szülőföld hagyományos kultúrájából - beépül-e és hogyan a mai nemzedékek életébe? Milyen értékeket közvetítettek a kalendáriumok a folklór, az irodalom és a tömegkultúra határmezsgyéjén? Hogyan őrizte meg a szóhagyomány a Szondi-mondákat, a népi imádságokat? Népköltészet, Ómagyar Mária-siralom, Arany János balladája találkozik egy-egy ponton. A Csokonai-korabeli kéziratos versgyűjtemények az irodalmi-népi-félnépi-alkalmi költészet sajátos „körforgását" örökítették meg. Zrínyi és Szondi tépett ponyvafüzetek lapjain kelt új életre. Mi marad a régi (és nem régi) irodalomból, ha az irodalomtanítás lemond róla? A régiek az újakon át is megismerhetők (Ágh István, Nagy László Balassi-versei; Apáczai tanítása a középiskolában). Közel hozhatók-e régebbi korok, alkotók, remekművek a mai fiatalokhoz? Mi marad a középiskolások, egyetemi hallgatók „fejében", ha nincs memoriter? Hogyan szerettethető meg a verstanulás? a A múzeumba járás? Útkeresésekről, megtalált utakról szól jó néhány írás. Hogyan lehet irodalmat tanítani eredményesen olyanoknak, akik nem tudnak róla, hogy szükségük van rá? Művészetre mindenkinek szüksége van, csak nem biztos, hogy tud róla. Mi marad egy-egy nagy egyéniség életéből, mi adható át? Miért „tette emberré a jó szó" a régész Móra Ferenc egyik munkását? Mi Móra Ferenc sokoldalúságának a titka? Miért tartják a nyelvtudósok Mórát a legszebb magyar nyelv írójának? Sokféle arc megjelenik. Egy gyógyszerész-életút, egy professzor emléke, egy néprajzos-mindenes gyűjtőmunkája, két női sors egy anyaleány párhuzamos emlékiratából, az erdélyi Romeo és Júlia-történet sötét, tragikus eseményei, egy ponyvafüzetből. (Kovács Pál, Bán Imre, Polner Zoltán, Damjanovné Zimmer Sarolta, Radák Polyxena). Vissza