Népszámlálási körkép Közép-Európából 1989-2002

Előszó

Az elmúlt másfél évtizedben a közép-európai térség országaiban az 1990 körüli rendszerváltások és a piacgazdálkodásra való áttérés következtében korszakos jelentőségű társadalmi átalakulások történtek. Ezeknek egyes részjelenségeire a társadalomkutatók számos esetben felhívták a tudományos és politikai közélet figyelmét, de az alapvető kutatásokhoz és elemzésekhez eszközeik nem minden esetben voltak elégségesek. A szociológiai jellegű feltárások mellett ilyen - egész országokat lefedő - vizsgálatokhoz a népszámlálási adatok feldolgozása és kiértékelése elengedhetetlenül szükséges. Az 1990 körül megtartott népszámlálások adatsorai ennek a kihívásnak még csak a lehetőségéről adtak számot, a társadalmi folyamatok szintjén még csak a változások kezdetei voltak regisztrálhatók, a folyamatok számszerűleg néhány évvel később jelentek meg az egyes országok statisztikáiban (az iskolai végzettség mutatóinak és az egyes gazdasági ágazatokhoz tartozók arányának változásai, a munkanélküliek számának növekedése stb.). A Magyarországon és a környező országokban a 2000. évet követően megrendezett népszámlálások több vonatkozásban is meghatározó jelentőséggel bírnak, hiszen a régió országaiban - kivéve Ausztriát - ez a rendszerváltás után megrendezett második népszámlálás, azonban az első olyan cenzus, amely a rendszerváltás utáni társadalomfejlődés következményeiről is látleletet nyújt.
A posztszocialista társadalmak átalakulása, a nagymértékű munkanélküliség megjelenése, az országonként eltérő ideig tartó gazdasági recesszió, az elszegényedő szociálpolitika, a lakáshoz, lakhatáshoz jutás lehetőségeinek beszűkülése a '80-as években is már zömmel csökkenő népességű, illetve lassuló népességnövekedésű országok lakosságszáma alakulásának további csökkenését eredményezték. Ezzel párhuzamosan a határok megnyitása a szocialista időszaktól eltérő élet- és életmód-stratégiák kialakítását tette lehetővé, elsősorban a fiatalok kisebb-nagyobb rétegeinél. A hosszabb-rövidebb ideig tartó külföldi munka, tanulás lehetősége szintén a reprodukciós folyamatok csökkenését erősítette. (Ezen belül - a határon túl élő magyarok számára is - felerősödött a Magyarországon történő tanulás, munkavállalás lehetősége.) Általános trenddé vált a „késleltetett" házasságkötés, mely éves szinten a házasságkötések számának csökkenésében és az együtt élők számának emelkedésében mutatkozott meg - ez pedig a megelőző évtizedben is csökkenő születések számának még gyorsabb apadását eredményezte. Látnunk kell a régió egyes országaiban lezajlott folyamatok gyökeresen eltérő vonatkozásait. Az egyes országok eltérő demográfiai, gazdasági, politikai, etnikai potenciállal lépték át a helyi rendszerváltások startvonalát, eltérő fejlődésük volt a '90-es években, s a 2000 körüli évek cenzusai is eltérő fejlődésről nyújtanak látleletet. A „példásan tanuló" Magyarországgal vagy Szlovéniával szemben az anarchiában és gazdasági kilátástalanságban leledző Ukrajna között nagyon változatos átmenet mutatkozik: az utolsó pillanatban „jó útra tért" Szlovákia mellett a balkáni államok nehezebben meghatározható, de egyértelműen kedvezőtlenebb helyzetben vannak. A fokozatosan demokratizálódó, de gazdaságilag még lemaradt Romániával szemben Horvátország a délszláv háború kataklizmájából lassan látszik magára találni, Jugoszláviában pedig - egyelőre - csak felvillannak a kibontakozás perspektívái. E madártávlatból megfogalmazott társadalmi-politikai pillanatfelvétel előterében már jobban kidomborodnak az egyes országok demográfiai és társadalomszerkezeti fejlődésének súlypontjai. Vissza