Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat

Előszó

A magyarországi reformáció egyházai «Istenben dicsekedve» mély alázattal az Ige egyházainak vallják magukat. Így volt ez a XVI. században s így van ma is. Éppen ezért legelsőrendű törekvésük az Ige üzenetének minél teljesebb megértése. Mennél szenvedélyesebb ez a törekvés, annál nyilvánvalóbbak a félreértések veszélyei is. Az egyház megelevenedésének áldott időszakaiban ezért mindig előtérbe nyomul, hogy a Szentírást eredeti szövegében tanulmányozzák azért, hogy a kijelentés tiszta és helyes értelmezésének minél kevesebb akadálya legyen. Ez a magyarázata annak is, hogy miért történik meg a magyar protestantizmus történelme során újra meg újra az, hogy vezető egyházi személyiségek is idejük jelentős részét nyelvtani művek, vagy szótárak megalkotására fordítják. S lehet-e jobb bizonysága egy egyház életének, mint az, hogy erős benne a szomjúság az «örök életre buzgó víznek kútfeje» után.
Ez a szomjúság ma ismét elevenen hat egyházainkban. Theológiai akadémiánk tantervében csak nemrég emelték fel jelentősen a bibliai tudományokra fordított órák számát. Alig néhány esztendeje, hogy a Református egyeteme Konvent sajtóosztályának kiadásában megjelent Kiss Jenő ny. evangélikus theológiai professzor Görög-magyar újszövetségi szótára s most örömmel tehetjük le lelkipásztoraink íróasztalára - egyre sürgetőbb kívánságuknak engedve - Kiss Sándor kocsi református lelkipásztor és theológiai magántanár szép munkáját, az: Újszövetségi Szómagyarázatot. Az a célunk vele, hogy könnyebbé és egyszerűbbé tegyük az Újszövetség eredeti szövegébe való elmélyedést s olyanokban is felkeltsük ennek a munkának jó ízét, akik esetleg segédeszközök hiányában már nem, vagy még nem az eredeti szövegben tanulmányozzák Bibliájukat.
Legyen ez a könyv a Szentlélek Úristen segedelmével áldott eszköze igehirdetésünk elmélyülésének s meggazdagodásának. Vissza