Alföldünk vízgazdálkodásának hibái és orvoslásuk

Előszó

Részlet a könyvből:

"Mindenki tudja, hogy Alföldünk kétféle elemi csapástól szenved majdnem évről-évre visszatérőleg: legtöbbször az aszálytól, ritkábban az árvizektől és vízáradásoktól.
Alföldünk évi csapadék-átlaga 500 mm körül van. Közepetáján a középső Tisza mentén, a Körös torkolatától föl az Eger patak beömléséig, 500 mm alatt van, köröskörül a szélek felé fokozatosan fölemelkedik 600 mm-ig. Magában ez a csapadékátlag nem magyarázza sem a szárazságot, sem a vízáradásokat. Hiszen vannak Közép-Európában a mienknél jóval csapadékszegényebb területek és nincsen okuk aszályok miatt panaszkodni; úgyszintén vannak csapadékban sokkalta gazdagabb térségek és a vízáradásokat csak hírből ismerik. Tehát nem az évi csapadék mennyiségében van az elemi csapások magyarázata, hanem a lecsapódás egyenlőtlen és célszerűtlen eloszlásában az év folyamán. Nagyon okultató az 1942. esztendő tanulsága. Tavasszal még országos katasztrófa jellegével dúlt a vízáradás és a belvízkár, három hónappal azután az egész Alföld sírt a perzselő aszály következtében. Tehát ugyanabban az esztendőben két ellentétes elemi csapástól szenved az Alföld. Az meg egészen megszokott jelenség, hogy egyik évben sivatagi szárazság égeti az Alföldet, a következőben már a mezőgazdaság fuldoklik a tízezer holdakat elárasztó belvizek miatt. Érthető tehát az az általános óhaj, hogy az állam vízgazdálkodási politikája tegyen meg minden tehetőt a szélsőséges ártalmak kiküszöbölésére." Vissza