Előszó
Nem kétséges! Kevés erőforrásunk egyike - amire oly sokszor büszkék vagyunk, de amelyet annyian cserben is hagyunk - a magyar nép innovatív szellemi képességének talentuma. Ha történelmünkben volt néhány békeév, mindjárt megjelentek azok a tudósaink, akik iskolát teremtettek, intézményt alapítottak, s hasznos, sőt kiváló eredményeket értek el itthon, vagy külföldön. Ők együttesen alakították ki azt a sajátos naciokulturális mikroklímát, amely iskoláival együtt jelentős helyet biztosít nekünk Európa kultúrtörténetében.
A Ratio Educationis jelentős szellemi pezsgést hozott. A reformkor küzdelmei együtt haladtak a nemzeti nagyipar kialakulásával. 1831-ben a Magyar Tudós Társaság, 1841-ben a Magyar Természettudományi Társaság, 1850-ben a Magyarhoni Földtani Társaság megalakulása jelezte, hogy e pezsgés már intézményi szerveződést kívánt. Vasutat! Tegyük hajózhatóvá a Dunát! - hangzottak a jelszavak. Ez a pezsgő, kibontakozó ipar bocsátott a szabadságharc rendelkezésére kiváló hadmérnököket, s az utánpótlást ellátó üzemmérnököket. Az ő munkájuk eredményeként született meg a szabadságharc alatt nehézfegyverzetünk, de az ő munkájuk épült be - a szabadságharc leverése után - annyi ország, közöttük az újvilág iparosításába.
A kiegyezés utáni hatalmas ívű fellendülés, a Bethlen korszak konszolidációja alapszövetében mindenütt megtaláljuk tevékenységük tartószálait. Felkészültségük, tettrekészségük, tette lehetővé azt, hogy csupán 2-3 évvel a II. világháború nagy pusztítása után újjáépültek hídjaink, vasutaink, városaink. 1948-ban megalakult a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, egyesítve reálértelmiségünket, közös ernyőként biztosítva a tudomány, mérnöki alkotás közös szervezeti kereteit.
50 esztendő bizonyította, hogy invariánsan a változó ideológiákkal szemben, e Szövetségben csoportosuló alkotó ember mindig tette azt, amire elkötelezettsége, hivatása kötelezte, mindig és mindenkor teremtett, tanított, alkotott.
Az ifjúsági nemzetközi tanulmányi versenyek eredményei, a publikációs listák tanúsítják, hogy eme időszakban is helytálltunk, s készek vagyunk most is arra, hogy országunk megújhodásán - új politikai, nemzetközi környezetben - elsőkként munkálkodjunk!
Magyarország szépül, újul, s a gazdagodásunk fontos része a tudás, az alkotás. A tudásnak itthon presztízse van! S e fontos felismerés jelentős záloga sikeres jövőnknek.
Vissza