Előszó
Ajánlás.
Nem adatott nékem fennszárnyaló ének
Zengni daliákat. régi dicsőséget? -
Mélázó honfibú lágy zengzete bongva
Bele nem cseng az én utszéli dalomba, -
Akiknek nevére honfi szive...
Tovább
Előszó
Ajánlás.
Nem adatott nékem fennszárnyaló ének
Zengni daliákat. régi dicsőséget? -
Mélázó honfibú lágy zengzete bongva
Bele nem cseng az én utszéli dalomba, -
Akiknek nevére honfi szive dobban,
Az én árva nevem nincs az ő sorukban,
S hírem, dicsőségem tetszik csak olyannak,
Mint vándor bohóczé, akit megtapsolnak,
Midőn ponyvát terít és bukfenczet árul
Dologtalan népnek olcsó mulatságul.
Ó pedig szeretlek, én földem, te drága!
Mint talaját a fa, hol elhullt virága.
Lelkem minden szála te hozzád van kötve,
Úgy fogódzik belé áldott, szent rögödbe.
Cordélia-módra szereltelek mindég
És viseltem érted a gúny Nessus-ingét.
Kitagadva jártam időtlen-időkig,
Sajnáltad én tőlem éltető emlőid.
Vissza