kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Kiadó: | Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó |
---|---|
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: | Ragasztott papírkötés |
Oldalszám: | 297 oldal |
Sorozatcím: | Aranykürt kiskönyvtár |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar |
Méret: | 18 cm x 11 cm |
ISBN: | 963-11-0615-2 |
Megjegyzés: | Fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. |
Első fejezet, melyben az indiánok a hegyekből vízre mennének. Illetve nem. Azazhogy igen, de nem mind. Például én nem | 7 |
Második fejezet, melyben mindenki ellenem szavaz. Még én is | 18 |
Harmadik fejezet, melyben tengerész vagyok. De nem is annyira, mint felderítő | 34 |
Negyedik fejezet, melyben kiderül, hogy a görbe út is lehet egyenes | 50 |
Ötödik fejezet, melyben kiderül, hogy a mellúszás technikájához az "átverés" nem tartozik hozzá | 65 |
Hatodik fejezet, melyben csalok, és ettől becsületesen vizsgázom | 81 |
Hetedik fejezet, melyben pihenünk, de ez fárasztó, és ki akarják inni a Dunát, de én nem hagyom | 98 |
Nyolcadik fejezet, melyben kiderül, hogy a szelíd kék Duna nem mindig szelíd, és csak ritkán kék. A többi stimmel | 116 |
Kilencedik fejezet, melyben kiderül, hogy vannak vadállatok, de a legvérszomjasabb mégis a szúnyog; az is kiderül, hogy Baja nagyon vizes, de szép | 141 |
Tizedik fejezet, melyben kiderül, hogy egy olyan napon, mikor nincs különös program, mennyi minden van | 173 |
Tizenegyedik fejezet, amelyben kiderül, hogy hal sok helyen előfordul, de megfogni nem mindig illik | 189 |
Tizenkettedik fejezet, melyben mégis szerepelek, és háború is lesz, de nem azért | 207 |
Tizenharmadik fejezet, melyben kiderül, hogy győztes lehet akkor is valaki, ha a csatát nem nyeri meg | 221 |
Tizennegyedik fejezet, melyben fent is vagyunk és lent is, amiből az a tanulság, hogy egyszer minden tábornak közeledik a vég, még a jónak is | 253 |
Tizenötödik fejezet, melyben kiderül, hogy a Ferdeháznak azért ez a neve, mert ferde, és ettől egyenes út vezet a tábortűzig | 267 |
Tizenhatodik fejezet, melyben baj van a pengével, de aztán mintha elvágták volna | 281 |