Előszó
Aligha szorul bizonyításra, hogy a nyelvjárási mondattan vizsgálata fontos, s hogy sok nehézséggel kell megküzdenie annak, aki erre az útra lép. Egyrészt elvi-elméleti kérdésekben kell a...
Tovább
Előszó
Aligha szorul bizonyításra, hogy a nyelvjárási mondattan vizsgálata fontos, s hogy sok nehézséggel kell megküzdenie annak, aki erre az útra lép. Egyrészt elvi-elméleti kérdésekben kell a dialektológusnak állást foglalnia: az örvendetesen szaporodó leíró grammatikai elméletek, módszerek, iskolák közül azt kell kiválasztania, eredményeikből azt kell felhasználnia, amit s amiket a vizsgált anyag leírásában célravezetőnek ítél, illetőleg alkalmazni tud. A gyűjtéssel összefüggő nehézségeket igazán csak gyakorló nyelvjáráskutatók ismerhetik, ha próbálkoztak nyelvjárási mondattani jelenségek gyűjtésével. A legfőbb gondunk - mint minden nyelvjárási gyűjtésnél - egyre inkább az, hogyan tegyünk-tehetünk szert megbízható nyelvjárási anyagra. Azaz: hogyan hallhatunk és jegyezhetünk le a nyelvjárási normába tartozó, a nyelvjárási átlagot tükröző, a nyelvjárási mélyréteget reprezentáló, így is mondhatjuk: "igazi" nyelvjárási adatokat.
A mondottak után aligha meglepő, hogy a nyelvjárási mondattani vizsgálatok honi földön, de nagyrészt másutt is gyermekcipőben járnak. Az is érthető, hogy ilyen körülmények között nem tűzhetünk magunk elé túl magas, irreális célokat, örvendetes kivétel nálunk Szabó József munkássága: ő a nyelvjárási mondatszerkezeti gyakoriság jellemzőit vizsgálta nyelvszociológiai szempontok alkalmazásával (egyéb témái mellett) a nagykónyi nyelvjárásban. Örömmel hallottunk és olvastunk Gálffy Mózes mondattani kutatásairól is: várjuk eredményeinek mielőbbi megjelenését. A nyelvjárási mondattani jelenségek visszaszorulása, eltűnése napjainkban - elsősorban a tömegkommunikációs eszközök egyre növekvő egységesítő hatásának eredményeként - fölgyorsult. Sürget az idő bennünket.
Nem szabad túl sokat meditálnunk, hogy merjünk-e mondattani jelenségek leírásába fogni, félvén attól is esetleg, hogy leírásunk nem lesz eléggé modem, korszerű. Számot vetve dialektológiánk nem éppen biztató személyi és tárgyi föltételeivel, körülményeivel, egész nyelvtudományunk érdekében hangsúlyozandónak tartom: inkább a mentési szándék győzzön, s produkáljon több nyelvjárási mondattani részleírást, mint hogy esetleg - s nagy valószínűséggel - egyetlen részletesebb, nagyobb - teljesről nem is beszélek - mondattani leírás se szülessék. A jelen dolgozat ennek szellemében íródott. Módszeréről, céljáról, rendezési és közlési elveiről, a vizsgálat anyagáról a későbbiekben esik szó. Úgy gondoltam, nem lesz haszontalan - bár a konkrét leírásnak mindez nem föltétlen kelléke -, ha szót ejtek a nyelvjárási mondattani vizsgálatokkal összefüggő módszertani, anyaggyűjtési és anyagközlési kérdésekről, illetőleg hogy összefoglaló jelleggel visszapillantok arra, mi is történt eddig dialektológiánkban a mondattan vizsgálata terén. Remélem, néhány kérdés tisztázását s ezzel a nyelvjárási mondattani leírások ügyét előbbre lendíthetem némileg.
Vissza