Madách és az Éva-probléma

Előszó

Az irodalomtörténetnek, mint a szellemi tudományok egyik legelőkelőbb és legfőbb képviselőjének föladata többek közt az irodalmi alkotás lehető teljes megértésének előmozdítása. E célból a lehető legkülönbözőbb szempontból kell vizsgálnia a költői művet, amennyiben ezek a különböző szempontok a megértéshez valamivel is közelebb visznek bennünket. „Az ember tragédiájá"-t már többször megvizsgálták a nőprobléma szempontjából, azonban a kínálkozó lehetőségeket még távolról sem merítették ki teljesen.
A szellemi tudományoknak az utóbbi két évtizedben igen hathatós segédtudománya támadt a nagy svájci pszichológusnak, C. G. Jungnak lélektani munkásságában s így talán teljesedésbe fog menni az a remény, amit H. Taine a mult század 70-es éveitől kezdve a lélektan tudományához fűzött, hogy t. i. alapvetésül fog szolgálni a szellemi tudományok számára, úgy, ahogyan a mechanika a fizikai tudományok alapja.
Jung műveinek a különböző problémákra való alkalmazási lehetősége megérlelte bennünk azt a gondolatot, hogy - megfelelő mértéktartással - megkíséreljük Jung gondolatmeneteinek egy részét az „Éva-problémá"-ra is alkalmazni. A célunk az volt, hogy az eddigi érdemes vizsgálatokon túl, valami újszerűt is nyujtsunk, éppen a segítségül hívott új segédtudomány támogatásával. Meg akarjuk Madách élménytörténetét keresztül mutatni, hogy a nővel szemben való állásfoglalása mily mértékben következik lelki szerkezetéből s a szigorúan csak pozitivista ténykutaláson túl a lelki összetevők alapvető fontosságát óhajtjuk hangsúlyozni. Vissza