Előszó
Kedves Olvasó!
Új sorozatot indítunk útjára kötetünkkel.
A sorozat célja a magyar képregény aranykorában, az 1957-től
1989-ig különféle havi-, heti- és napilapokban megjelent
képregények, önálló albumba rendezett újraközlése.
A képregények szerzőinek, íróinak-rajzolóinak megismertetése.
"Kismesterek a magyar képregény hőskorából."
Sorozatcímünk második része nem szorul különösebben magyarázatra,
nem így a "Kismesterek" elnevezés.
Sokan kétkedve csóválhatnák a fejüket, mit jelenthet
ez a kacifántos kifejezés? Sokan talán értelmetlennek is találják, hiszen,
ha az adott alkotó Mester, akkor hogyan lehet kicsi, ha pedig kicsi,
akkor milyen alapon soroljuk be a képregény mestereinek sorába?
A kifejezés nem új keletű, bár annál vitatottabb, különféle
művészeti ágak, így a zeneművészet, festészet, irodalom kutatói
gyakran használják.
A zenetörténet azokat a szerzőket sorolja a Kismesterek közé, akik
nagyon kevés zeneművészet hagytak az utókorra, ebben az esetben
ez tehát mennyiségi kategóriaként jelenik meg.
A művészettörténetben, a zsenik árnyékában jelenik meg.
A művészettörténetben, a zsenik árnyékában meghúzódó olyan
alkotókat jelölnek a fogalommal, akiknek munkái nem mérhetők
a zseniális mesterek munkáihoz.
Úgy véljük, ez az iróniától sem mentes fogalom bátran alkalmazható
azon grafikusokra is,
akiknek munkáit sorozatunkban szeretnénk megjelentetni.
Ide sorolhatók, azok az alkotók, akik rajtuk kívül álló okoknál fogva kevés, de mégis figyelemre méltó képregényeket rajzoltak
(mint pl. Gugi Sándor, Szenes Róbert és Szemere Antal), vagy azok
a rajzolók, akiknek nem ez volt a fő működési területük, de azért
képregényeikkel is nyugodtan büszkélkedhetnek
(minta karikaturista Endrődi István, az illusztrátor Szitás György
és a rajzfilmesek közül Dargay Attila vagy Jankovics Marcell)
és még sokan mások.
Jó szórakozást kívánunk az elfelejtett rajzolók megismeréséhez
vezető úton, amelyre meghívjuk minden kedves olvasónkat.
Windom Kiadó
Vissza