A globális falutól a tudás társadalmáig

Fülszöveg

Részlet a tartalomból:
"1989-et a magyar sajtóban és a szakirodalomban nem szokták a mcluhani médiaelmélet győzelmeként emlegetni, jóllehet ez a világtörténelmi fordulópont így is felfogható. A történelem vége univerzál-filozófiai helyzete és a neoliberalizmus győzelme eszerint tehát egybeesne azzal, hogy a televízió mint világmédium szükségszerűen integrálta a világot, s utóbbi előre megjósolható volt. A médiateoretikus, Meyrowitz, aki persze inkább az Innis-féle felfogás követője, ami úgymond nem technikai determinista, mint McLuhan, egyenesen örvendezik ennek a következménynek: „Az erősödő globális tudat felbátorított minden egyes kelet-európai országot, hogy a megfelelő pillanatban a televíziós arénába lépjen. Ezeket az eseményeket a televízió nem pusztán közvetítette: sok szempontból a televízióban, a tévé által, annak segítségével és a miatt következtek be." (Meyrowitz, Joshua: Médiumelmélet, In: Az információs társadalom és a kommunikáció-technológia elméletei és kulcsfogalmai, Századvég Kiadó 2003, 231. old.)
A dologba mindenféleképpen érdemes belegondolnunk. Át kellene tehát tekinteni, hogy a televízió a volt szocialista országok - NDK, Magyarország, Románia stb. esetében - megszűnésében milyen szerepet játszott. Ez esetben nem a média által közvetített ideológiai, propagandisztikus tartalmakról van szó, hanem a televízióról, mint magáról az üzenetről. Anélkül, hogy „a média maga az üzenet" kérdésébe belevágnánk, megjegyezzük, hogy ez a felfogás abszolút hatalmi pozíciót biztosít a médiának, és eszerint nem kétséges, hogy a média önálló hatalmi ág, sőt ennél is több. Igen érdekes a McLuhan-követő Friedrich Kittler felvetése is: „A technikai médiumok által kiváltott, ehhez hasonló eseményekkel valószínűleg több ért véget, mint csupán a háború utáni európai történelem egyik fejezete... Vissza