A Nagy-Magyarország-emlékmű Nagykanizsán

Előszó

A Nagy-Magyarország-emlékmű Nagykanizsán 1999. január 21-én a Magyarok Világszövetsége Nagykanizsai Szervezetének ülésén Rózsás János író, volt GULAG*-rab vetette fel, hogy a Nagy-Magyarország-emlékművet, melyet 1952-ben ledöntöttek és tudomása szerint ott helyben elástak, az eredeti helyén és eredeti formájában kellene visszaállítani a millenniumi évforduló alkalmára. Elkezdtük a kutatómunkát, valamint pályázatokat nyújtottunk be a restaurálási költségek fedezésére. Kezdetben Mészáros József, az akkori Szoborbizottság elnöke intézte az engedélyeztetések véget nem érő sorát, és kitartó munkájával a megvalósítás alapjait rakta le. Pócza Attila lelkes segítőkészsége és a feltárásban végzett munkája nagymértékben hozzájárult a megvalósításhoz. Ki kell emelnünk Törőcsik Pál szerepét az emlékmű helyreállításával kapcsolatban, hiszen mint akkori alpolgármester az ő ráhatása révén sikerült elérni, hogy az emlékmű valóban újra felállításra kerülhessen. Felkértük Pap Gábor művészettörténészt a szakértői feladatok ellátására, aki ezt önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül vállalta, és már az új tervrajzok tanulmányozása és a kezdeti kutatómunka idején felhívta figyelmünket arra, hogy az obeliszk a Szent Korona tanának jelrendszerét hordozza és nagy jelentőségű, hiszen már 1934-ben is a napi politika fölé emelte az Emlékmű jelrendszerének üzenetét. A kezdetben szinte reménytelennek látszó megvalósítás érdekében Rajnai Miklós és Rózsás János vállalta a civil kezdeményezés elindítását. A próbaásás elvégzése során derült ki, hogy az 1952-ben ledöntött és megcsonkított alkotást valóban ott a helyszínen földelték el, melynek talapzatára később a Tanácsköztársaságot dicsőítő emlékmű került 1964-ben.
A város közvéleményét kezdetben megosztó helyzet miatt 1999-ben kiadtunk az emlékműről egy könyvet, melynek gerincét Mészáros József helytörténeti kutatásainak dokumentációs gyűjteményéből összeállított anyag képezte. Az eltelt hat esztendő alatt a kis könyv nagyra nőtt és ezúttal a nyolcadik kiadást jelentetjük meg. Mind a nyolc kiadvány költségeit Rajnai Miklós és családja vállalta. A kötet borítója és a tipográfia Szemenyey-Nagy Tibor munkája. Ebben a kötetben a hat évet átölelő küzdelmes munka és egy jelentős társadalmi összefogás története rajzolódik ki. A könyv törzsanyaga kibővült Bartis Ferenc, Döbrentei Kornél, Kiss Dénes, Molnár V. József, Pap Gábor, Dr. Papp Lajos és Rózsás János a megemlékezések alkalmával elhangzott beszédeivel, időszerű nyilatkozataival, valamint nagyobb képanyaggal és dokumentációval. Vissza