És reng a lélek

Fülszöveg

A költő vallomása:
Ha azt kérdezem, mire való a vers, azt is kérdezem: mire való az ember?! Sose hittem ugyanis, hogy a költészet lényege rímelő sorokban rejlik. Abban hittem és hiszek, hogy a költészet eredeti gondolatok és törvényértelmű látomások sajátos, élő sejt-kristály együttese. Részt kíván nemcsak az ember, a lélek, de a mindenség felfedezéséből, megismeréséből a jövőben is, miként ezt eddig is tette.
A világgal való viszonyomat jellemezve a következőt kell előadnom. Soha be nem fejeződő eszmélkedésem legfőbb kérdése: a világ megismerése; az ismeretek gyarapodása folytán csökken-e az ismeretlen? Vagy az ismeretlenség mindig is beláthatatlan lesz időben és térben az emberi gondolat számára? Ahogy már korábban megfogalmaztam: minél távolabbra világít fényszórónak a sötétbe, csak a feketeség mérhetetlensége lesz egyre nyilvánvalóbb?!
Igyekszem hát messziről, a Nap mögül nézni a Földet, az emberi világot, de ki nem bújhatok emberhelyzetemből. Teremtő magyar nyelvemet el nem hagyhatom, miként sorsomat sem, melyet elrendeltnek tartok az ismert és ismeretlen törvények - halmazállapotok - örökös (?) erőterében. Úgy gondolom, már maga a cím - És reng a lélek - kifejezi, hogy életem e szakaszában legalább naponta megrendülök emberi, európai és még inkább magyar mivoltomban! Jogom van az önvédelem jajdulásaihoz. Hiszem, hogy mindezeket kifejezik verseim, fölmutatja új kötetem. Ha nem így volna, hiábavalóan vagyok a világon. Vissza