Filológiai Közlöny 2007/3-4.

Előszó

A kora újkori angol kultúra és irodalom tanulmányozása, szűkebb értelemben pedig a Shakespeare-kutatás a hazai modern filológia egyik leghangsúlyosabb, legnagyobb hagyományokra támaszkodó szakterülete. Az egyetemi programok és kutatóműhelyek tevékenysége, valamint a hazánkban megrendezett helyi és nemzetközi konferenciák, fesztiválok bőséges és színvonalas kínálata mellett mégis azt találjuk, hogy 2007-ig nem létezett intézménye, hagyománya a rendszeresen visszatérő összmagyarországi Shakespeare-konferenciának. Ezt a hagyományt kívántuk megteremteni, amikor a Szegedi Tudományegyetem Angol Tanszéke és a tanszéken működő Kulturális Ikonológia és Szemiográfia Kutatócsoport projektkonferenciát szervezett 2007. április 19-20-án „Ki merre tart a magyar Shakespeare-kutatásban?" címmel (www.jagonak.extra.hu). A konferencia magyar nyelven folyt, célkitűzésünk ugyanis kifejezetten az volt, hogy alkalmat nyújtsunk a legszélesebb párbeszédre és eszmecserére azok között, akik Magyarországon foglalkoznak valamilyen módon Shakespeare-hez kapcsolódó témával, vagy magyarként külföldön folytatják kutatásaikat, de nem szeretnének elszigetelődni a magyar tudományos kontextustól.
Matuska Ágnes, az Angol Tanszék adjunktusa a konferencia ötletgazdájaként abból indult ki, hogy az országban ugyan több angol reneszánsz irodalommal foglalkozó műhely és doktori program is létezik különböző egyetemeken, mégsincs egy olyan fórum, ahol a fiatal magyarországi Shakespeare-kutatók és doktoranduszok bemutatkozhatnának a szakmának, és közelebbről is megismerhetnék egymás munkáját. A fiatal generációnak nyújtott lehetőség mellett a konferencia az interdiszciplinaritás jegyében természetesen arra is alkalmat kívánt teremteni, hogy a szakma különféle tématerületeinek elismert kiválóságaival (fordítók, rendezők, fesztiválszervezők, jelmeztervezők) találkozhassunk, így a résztvevők a saját kutatásukat is tágabb kontextusban szemlélhették, jobban rálátva helyükre és szerepükre a mai magyar Shakespeare-kutatásban.
Az esemény „projekt-konferencia" jellegét az adta, hogy nem hagyományos dolgozatokat kértünk az előadóktól, hanem azt, hogy vázolják fel annak a munkának, mutatásnak, oktatási, tananyag-fejlesztési projektnek vagy éppen rendezésnek, rendezvényszervezésnek a körvonalait, amin éppen dolgoznak. Az előre leadott, írott dolgozatokkal a konferencia résztvevői és a szekcióelnökök előre megismerkedhettek, így a személyes találkozás során már a valódi eszmecserére és vitára kerülhetett sor. Vissza