Előszó
Köszöntő
Hetven év, és ebből negyvenöt a pedagógus hivatás szolgálatában, ez már önmagában is tiszteletet parancsoló. "Semmi olyan nem történt velem - irja magáról Kiss Árpád-, ami bárkivel ne...
Tovább
Előszó
Köszöntő
Hetven év, és ebből negyvenöt a pedagógus hivatás szolgálatában, ez már önmagában is tiszteletet parancsoló. "Semmi olyan nem történt velem - irja magáról Kiss Árpád-, ami bárkivel ne eshetett volna meg, Szivesen barátkozó, a társas életet kedvelő, sokat olvasó kamasz voltam."
Mielőtt kortársi értékelő szavakat mondanánk Kiss Árpád pedagógiai munkásságáról, adjuk meg pályafutásának eddigi vázlatát:
1926-ban érettségi Balassagyarmaton, majd ugyanott 1932-ben már pályakezdés francia, német szakos tanárként. 1939 derekán a Debreceni Tanárképzőintézet Gyakorló Gimnáziumába kerül. 1945-től 194-8 végéig az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető igazgatója. 1946-tól a Köznevelés szerkesztője, közben a debreceni egyetemen magántanárként neveléslélektani és didaktikai előadásokat tart. Az Országos Köznevelési Tanács megszüntetése /a rendelet szerint "működésének szüneteltetése"/után egy év következik az Országos Neveléstudományi Intézetben, majd - megszakításokkal - 1956 végéig tanár általános iskolában, tanitóképzőben. /1964-ben Önéletrajzában irja ezekről az évekről: "Magamtól talán most is 10-14- éves gyerekeket tanitanék Budafokon. . ."/ 1957 elejétől ismét kutatói, tudományszervező munkásság következik a Pedagógiai Tudományos Intézetben, majd az Országos Pedagógiai Intézetben. Innen vonul mint kandidátus, főiskolai tanár nyugdijba 1976 őszén. Talán már ő sem tartja számon, hogy hány közoktatási bizottságban, szerkesztő bizottságban, társadalmi szervezetben működött és működik közre. 1974-től a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke.
Kiss Árpád a két világháború között ahhoz az értelmiséghez tartozott, amelyik széleslátókörü műveltséggel és igénnyel, progressziv társadalomszemlélettel hamar szakitott a "középosztály" mentalitásával, politikai magatartásával, kereste a pedagógia, a nevelésügy valóságos feladatait, s igy jutott el a felszabadulással megnyilt út igényléséhez. Egyszerűen, természetesen és folyamatosan nőtt át pedagógiai gondolkodásában Eötvös, Kármán, Schneller, Imre világából a szocialista gondolkodásmód és világkép követelményeihez...
Vissza