Gyolcs I-II.

Fülszöveg

A Gyolcs egy kivételes hangú és teljesítményű költészet reprezentatív gyűjteménye: áttekintés az életmű legjobb darabjaiból. A csúcsaihoz érkező poézis újraér-telmezési lehetőségét kívánja nyújtani. Summát, koronát a mágikus-vizionárius, sámánénekszerűen fölépített és kiteljesedett költészet, egy összetéveszthetetlenül egyéni hangú költői világnak.
A Gyolcs megszerkesztését az idén hetvenöt éves költőnő végezte - a versek megjelenési időrendjének fittyet hányó motívumszerű elrendezés különös többletjelentést ad(hat) az életműnek.
Felhők, szél, gránit, gyolcs. Szavak rejtett vonzása és dinamikája, hangsorok révülete, sajátos magyar mitológia szólít meg ebben a költészetben nyelvi játékossággal és sodró lendülettel. Az emlékképek tiszta és mágikus erejű váltakozásai a lélek bolyongásaival a valóságos és teremtett archaikus időkben. Mindemellett álom és valóság interferenciái - s a belőlük születő kristálygondolatok:
„Álmunk fölé / emelt fehér, / halk lebbenésű gyolcsok, / a résen... Tovább

Fülszöveg

A Gyolcs egy kivételes hangú és teljesítményű költészet reprezentatív gyűjteménye: áttekintés az életmű legjobb darabjaiból. A csúcsaihoz érkező poézis újraér-telmezési lehetőségét kívánja nyújtani. Summát, koronát a mágikus-vizionárius, sámánénekszerűen fölépített és kiteljesedett költészet, egy összetéveszthetetlenül egyéni hangú költői világnak.
A Gyolcs megszerkesztését az idén hetvenöt éves költőnő végezte - a versek megjelenési időrendjének fittyet hányó motívumszerű elrendezés különös többletjelentést ad(hat) az életműnek.
Felhők, szél, gránit, gyolcs. Szavak rejtett vonzása és dinamikája, hangsorok révülete, sajátos magyar mitológia szólít meg ebben a költészetben nyelvi játékossággal és sodró lendülettel. Az emlékképek tiszta és mágikus erejű váltakozásai a lélek bolyongásaival a valóságos és teremtett archaikus időkben. Mindemellett álom és valóság interferenciái - s a belőlük születő kristálygondolatok:
„Álmunk fölé / emelt fehér, / halk lebbenésű gyolcsok, / a résen át, a gyolcson / át vakító égi dolgot\
Kiss Anna versvilága mindent összefog és mindent láttat, ami az emberrel történhet. Mitikus világképeket, őstudásokat, alsó és felső világokat, eget és földet, spirituális horizontokat - ősök portréjával, régmúltak és mostaniak életidejével; folyamatos ráolvasások, zsongítások és képek elemi erejével. S ez a költészet „lélekdobon" szól.
Minden itt van, ami olykor alig mondható: „elmúlunk, /mégis ébren, / világosan, sötéten / hallgatjuk / vélünk múló / nővéreink / a szélben".
Ambrus Lajos Vissza