Székelyföldi elitek jövőképe

Előszó

Vidéki térségben élő emberként gyakran halljuk azt a figyelmeztetést, miszerint a globális integráció a túlélés egyetlen járható útja. Tudomásul kell vennünk a kapitalizmus uralkodó logikáját, a nemzetközivé vált piac szabályait. A másik út, az uralkodó trendek figyelmen kívül hagyása sodródáshoz, elszigetelődéshez vezet. Kelet-Európa neveltjeiként, jelentős gazdasági hátrányok és szociális terhek örököseiként minden olyan javaslatra odafigyelünk, amely a hátrányok ledolgozását, a fejlődés lehetőségét ígéri. A kérdés csupán az, hogy van-e választásunk? Vannak-e elgondolható alternatívák? Már csak azért is fontosak számunkra ezek a kérdések, mert a diktatórikus rendszerben töltött évek, évtizedek után ösztönösen nem szeretjük az „egyetlen lehetséges út" eszméjét. Szeretnénk hinni, hogy vannak változatok. És szeretnénk hinni azt is, hogy mi, ebben a térségben élők képesek vagyunk elgondolni változatokat. Természetesen olyanokat, amelyek illeszkednek a világhoz, de amelyek saját helyzetünk meghatározó jegyeit veszik kiinduló pontnak. Sőt, arról is meg vagyunk győződve, hogy az alternatívák iránti igény nem csak bennünk, a térség szereplőiben leledzik, hanem a mi változó, ellentmondásos, nehezen magára találó vidéki világunkban is. Tudjuk azt, hogy az alternatívák kialakulása meglehetősen időigényes folyamat. Időigényes, mert nehéz tárgyilagosan szembenézni azzal, amit az 1989 előtti időkből akarva-akaratlanul magunkkal hozunk. Hozzuk magunkkal nem csupán a lemaradást, a szegénységet, az alacsony iskolázottságot, a kivárásra való berendezkedést, hanem a tervezéstől, a jövőképalkotástól való ódzkodást is. Még mindig nem tudjuk kellő bátorsággal, kellő lendülettel, kellő szellemi-anyagi beruházással végezni az alternatívák kidolgozásának munkáját. Amikor két évvel ezelőtt elindítottuk a székelyföldi léptékű TÉRSÉGI FORESIGHT programot, akkor elsősorban ezen a beállítódáson, ezen a gyakorlaton szerettünk volna változtatni. Vissza