Kisregények I-II.

Fülszöveg

Házasságtörés:
Móricz Zsigmond gyakran nagy epikai vállalkozásai szüneteiben, majdnemhogy játékos erőpróbaként kezdett kisregényeibe. Fölfigyelt egy addig számára ismeretlen vagy kevésbé ismert társadalmi réteg életvitelére, életstílusára, mentalitására, izgatni kezdte a felszín alatt rejtőző valóság, és már írta is a regényt, rajzolta típusait, nyomozta az emberi sorsokat összekötő és meghatározó szálakat. a társadalmi porblémákat is emberi szituációkban és konfliktusokban ragadta meg. A figurák karakteréből és sorsából is azokat a dilemmákat bontotta ki, amelyekkel ő maga is reménytelenül vívódott egész életében. Így született a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Házasságtörés, A kis vereshajú és a sajnos befejezetlen maradt kisregénye, a Kamaszok. Morális nyugtalansága, tisztázó szándéka, szenvedélyes elemző indulata az olvasót is magával ragadja és állásfoglalásra kényszeríti.

A fecskék fészket raknak:
Móricz Zsigmond 1928-ban írta Az ágytakaró, 1931-ben A fecskék fészket raknak című kisregényét. Mindkét regény cselekménye Budapesten játszódik, az akkori jelenben, vagyis nagyjából a regények megírása idején. Az ágytakaró társadalmi közege a magyar középosztály, A fecskék fészket raknak szereplői a dzsentri-sorból kihullott és oda visszavágyó kisemberek.
Alighanem Móricz az első nagy prózaírónk, aki regényeiben a házasság, az érzékiség, a szerelem, a monogámia problémakörét az érett felnőtt őszinteségével ábrázolta. A huszadik századi ember teljességigényével és ugyanakkor szkeptikus érzékenységével elemzi ezeket a kérdéseket, amelyeket a korábbi magyar irodalom inkább megkerült vagy elanekdotázott. Az, hogy e téren regényalakjai számára nem talált harmonikus megoldást, csak annak a jele, hogy milyen komolyan vette az élet egyik legfontosabb ügyét. Az ágytakaró a házasság rabságában élő férfi regénye, de jobb lesz-e a "fészket rakók", az új életet kezdő fiatal házasok világa? Erre felel a másik kisregény, idillbe oltott gyanakvás kétértelműségével.
Móricz 1936 őszén került kapcsolatba Csibével, a külvárosi lánnyal, akinek elbeszéléseiből a lágymányosi kisemberek, proletárok, lumpenproletárok életét ismerte meg. Az Árvácská-ban, amely szemléletben és ábrázolásban egyaránt fordulatot jelentett az író utolsó korszakában, a lány élettörténetét írta meg.
"Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint mocsárból a kénes gőz" - vallotta az Árvácská-ról.

Vissza