Kispolgári boldogság

Fülszöveg

A harmincadik életévét sem érte meg Nyikolaj Pomjalovszkij, a múlt század derekára kibontakozó "nagy orosz irodalom" ígéretes tehetsége. Életműve jószerivel nem több egy kötetnyi írásnál, de ezek - Csernisevszkij szavai szerint - "gogoli és lermontovi erőről tanúskodnak".
Kötetünkben szereplő két kisregénye, a Kispolgári boldogság és a Molotov lapjain elsők közt bukkan fel az orosz irodalomban az egyszerű származású, szebbre és jobbra vágyó, modern gondolkodású fiatal értelmiségi alakja, akinek a szerelmi boldogságért és emberi érvényesülésért a nemesi világ megannyi megrögzött, ostoba előítéletével kell megküzdenie.
Kivételes érdeklődésre tarthat számot és a maga nemében egyedülálló olvasmány kötetünk harmadik írása, az Egy papnevelde életéből. Pomjalovszkij tizennégy esztendőt töltött a pétervári "hittudományi tanintézetben", és megdöbbentő élményeit beszéli el életképeiben. Leleplező képet fest az akkori egyházi oktatás működéséről, a legdurvább testi fenyítéssel dolgozó, primitív és műveletlen tanári karról, melynek "nevelő munkája" tönkretette, elsorvasztotta a növendékek testét-lelkét, s nemegyszer gonosztevővé változtatta őket.
Pomjalovszkij írásművészete ma sem csupán "irodalomtörténeti érték"; ez a nálunk szinte ismeretlen orosz író a mai ember számára is megszerzi az igazi művészi élményt: remek jellemrajzait és társadalmi képeit mindig lebilincselő cselekménybe ágyazza, s a szerelmi történet, a szellemes stílus élvezetes olvasmánnyá avatja műveit. Vissza