Kiskunhalom

Előszó

Részlet a könyvből:
Kiskunhalom nagyközség Budapesttől délre, a Duna mellett fekszik, a folyamtól körülbelül egy kilométernyire. A fővárosból vonattal, mégpedig a fővonalról átszállással a vicinálisra, nem egészen három óra alatt érhető el. a harmadosztályú jegy ára 3 pengő 90 fillér. A hajó valamivel olcsóbb, de az út időtartama hosszabb: a szomszédos Dunaszemes községnél van a hajóállomás, odáig négy óra, onnan gyalogosan, jól kilépve, harminc-harmincöt perc.
Kiskunhalom határa körös-körül síkság, de messze délnyugatra, már Bacsó határában, szőlőültetvényekkel borított, kékes dombsor húzódik, párhuzamosan a Dunával. A Duna mentén vonuló védőtöltésről ezer és ezer akácfájával olyan ez a kiskunhalom, mint egy óriási széthullt zöld bokréta. Csak itt-ott látszik szélső házainak fehér fala, a bokréta testéből pedig három fehér torony emelkedik ki. A középső zömöknek a csúcsa csillagban végződik, a két szélső karcsú közül az egyike kereszt, a másikra pedig forgó érckakas van erősítve. Evangélikusok, katolikusok és reformátusok laknak a faluban, a zsidók száma az utolsó másfél évtized alatt erősen megcsappant, 500-ról 102-re esett le. Kiskunhalom lakosainak a száma 2687, a lakóházaké 599, a falu belső területe 400, egész határa pedig 5753 katasztrális hold. A határ legnagyobbrészt egy- és kétholdas parcellákból áll, a parcellák a parasztok tulajdonai; parasztoké, akikről az urak és a zsidók azt tartják, hogy durvák s rendkívül ostobák, akikről a könyvek és az újságok azt írják, hogy a világ legokosabb parasztjai, akikről a szóbeszéd azt mondja, hogy ha a gyerekül haldoklik, nem hívnak orvost, de ha a disznajuk beteg, szaladnak az állatorvosért, akiknek nincsen igényük, s csupa csattanós végű történetek esnek meg velük, melyeknek elbeszélése az urakat és a zsidókat nagyon mulattatja. Vissza