Előszó
A kiskunhalasi városkép alakulása 1849 és 1945 között
A török hódoltságot követő időszakban a város központi magja egy összetett térszerkezet két pólusa köré szerveződött. A szakrális pólust a város fölé magasodó, egytornyú református templom és a mellette épült földszintes épületek, így a parókia és az iskolák alkották. Tőlük délre helyezkedett el a világi központ, amely a korabeli városháza köré szerveződött. Ez az épület valószínűleg a mai klasszicista városháza helyén állt, mellette a nagyvendéglővel, vele szemben pedig a máig látható úgynevezett kisvárosháza, vagy más nevén kiskun kapitányi lak, eredetileg görög kereskedők boltjainak földszintes épülete állt. Ezt a térrendszert szelte át az észak-dél irányú Fő utca (ma Szilády Áron utca és Köztársaság utca). Bár a történelmi városmag jelentős átalakuláson ment keresztül az utóbbi százötven évben, a város mai képén így is egyértelműen felismerhetők a nyomai.
Halas a 18. században és a 19. század elején újjáépült, ebből az időből több épület máig megmaradt, ám ezek már nem azt a külsőt viselik, mint megépítésük idején. Az idők folyamán kivétel nélkül átalakították őket. Vonatkozik ez a református templom (1772, bővítve 1823) és a római katolikus templom (1770) épületére, a földszintes református parókiára (1777), valamint a város legrégebbi középületére, a ma kisvárosházának nevezett épületre (1796), illetve a klasszicista városházára (1834) is. A klasszicista építészet időszakát idézi néhány stílustöredékeiben fennmaradt kúria és lakóépület, melyek közül legjelentősebbek az úgynevezett Péter-Monszpart-ház (1795) a Fő utcán, a Babó-Fridrich-kúria (1820 körül) a mai Gimnázium utcában, illetve a Sóstói csárda (19. század eleje). Az átalakítások jelentős része azonban éppen az általunk tárgyalt száz évben történt. Ebben az időszakban tűnnek el a tóparti Tabán városrész paticsfalú, kémény és ablak nélküli, földbe vájt kunyhói, és veszik át helyüket a ma parasztházaknak nevezett vályog- vagy vert falú, már kéménnyel és ablakokkal ellátott épületek. Ekkoriban épülnek az első téglaköpenyes, táj fölé magasodó tóparti, vagy magaslatra állított vitorlás szélmalmok.
Mindezeket szem előtt tartva, képzeljük el Kiskunhalast, azaz korabeli nevén Kis-Kun-Halast az 1850-60-as években, majd a 19. és 20. század fordulóján, amely időszak a legnagyobb változást hozta a városkép alakulásában, és képzeljük el városunkat a két világháború között. Ezt teszi ez az írás is, amelynek célja a halasi városkép áttekintése az 1849-1945 közötti időszakban eltelt közel száz évben. Ez az időszak meghatározó volt városunk fejlődése és a mai városkép szempontjából. Kiskunhalas ekkor lett a földszintes parasztházak és zegzugos, rendezetlen utcák sáros, poros halmazából álló, valamint futóhomokos domboktól és sekély tavaktól, nádasoktól határolt alföldi mezővárosból a közösségi elvek által szigorúbban szabályozott, anyagiakban és látványban is gazdagodó település.
Vissza