Előszó
Mi az építészeti emlék? Mindaz, amit valaha felépítettek, ami máig jelen van, és az is, ami csak lehetett volna, de a megvalósításig már nem jutott el a tervező szándék. Ez a kis könyv az 1945-ig...
Tovább
Előszó
Mi az építészeti emlék? Mindaz, amit valaha felépítettek, ami máig jelen van, és az is, ami csak lehetett volna, de a megvalósításig már nem jutott el a tervező szándék. Ez a kis könyv az 1945-ig elkészült, máig fennálló kiskunhalasi „domus"-okat tárgyalja, de nem tér ki lebontott, vagy csak tervként maradt társaikra. Emlékezésünk kiindulópontja az épített jelenvaló, az utca, a ház, a város..., amelyek magukba zárva őrzik, tartósítják elődeink tapasztalatait, ízlését, tehetősségét, és amelyek fizikai terében mi is élünk.
Amikor lakunk, imádkozunk, sétálunk, vagy ügyeinket intézzük, befogadnak bennünket a múltat őrző falak, és ez bizonyos „emlékezés", de akkor is „emlékezünk", ha ezek a falak a szépérzékünkre hatnak vagy történetüket kutatjuk a levéltári akták között, régi újságok (mikrofilm) lapjain. Amikor a „Kiskunhalas építészeti emlékei"-ben a múlt felidézésére ezáltal hatásának tudatosítására vállalkozunk, a legelső feladat a meglévő épületek szemrevételezése. Elsősorban a jellegzetes helyi építészeti értékeket szeretnénk bemutatni, másképp nem is tehetnénk, ugyanis Halason országos jelentőségű műemlék vagy műemlékjellegű épület alig található.
Van azonban sok városképi jelentőségű és a helyi, mezővárosi tradíciókat képviselő emlék. Ez utóbbiak súlya - ha nemcsak az egyetemes építészettörténet szempontjait vesszük figyelembe -, legalább akkora, mint a műemlékileg védett épületeké. A lokális építészetnek is van tehát története, beilleszkedve a város és közvetlen környezetének múltjába.
Vissza