Kiskun-Halas város története I.

Előszó

Három évvel ezelőtt, az ,,Adatok Kiskun-Halas Város Történetéhez" cím alatt kiadott munkám előszavában tett ígéretem felét váltom be, midőn a város történetének első részét, a redemtio előtti kor leírását a közönség elé bocsátom.
Nem vagyok hivatásos történetíró, épen azért ne rójja fel nagy hibául a szíves olvasó azt a szokatlan formát, hogy egy vidéki városka történetét a földtani korszakok és az ember fejlődésének vázlatos leírásával vezetem be. Aki ismeri ezeket a dolgokat, lapozzon tovább, én elérem célomat, ha ezen sorok következtében a város határában földmunkák közben talált régi tárgyak és csontok egy kis része nem megy veszendőbe a jövőben. A város történetét az ország, főleg azonban a Duna-Tiszaköz történetébe szőve tárom az olvasó elé, mivel a város történeti adatai sok esetben elégtelenek arra, hogy a kor történetét vagy az események okait kellően meg tudnák világítani.
Bizonyosnak tartom, hogy a halasi olvasók közül sokan fogadják meglepődve azon megállapításaimat, hogy a mai város teljesen új település, a törzs lakosok nem vérszerinti kunok, hanem Baranyából átköltözött jobbágyok voltak, akik a török hódoltság alatti háborús időkben e homok sivatag mocsarai közé menekülvén, háromszáz éve, hogy megvetették az alapját a mai városnak. Épen olyan meglepetés tárgya lesz az a megállapításom is, hogy a mohácsi vész előtti Halas város, amely hatszáz évvel ezelőtt már fennállott. Hunyadi János kormányzó ideje óta, a török hódoltság végéig királyi adományozás tárgyát képező nemesi birtok volt, lakosai pedig földbér (taxa) fizető jobbágyok voltak.
Méltán kérdezheti az olvasó, hogy a város történetének régi írói: Tormássy János és Tooth János miért nem említették fel ezeket a körülményeket? - Tooth Jánosról bizonyosra vehetjük, hogy ismerte az ide vonatkozó adatokat is, hiszen a város és a ref. egyház levéltárait ő rendezte és így minden okmányt át kellett neki néznie, hogy lajstromozhassa őket. Megtaláljuk azonban a magyarázatát annak is az akkori viszonylatokban, hogy miért nem használhatta fel őket. - 1808-ban ugyanis, amikor Tooth János müvét befejezte, több per volt a város ellen folyamatban a határhoz kapcsolt puszták miatt s a város történetírójának figyelemmel kellett lenni arra, hogy művével a város közönségének ne ártson. Vissza