Kiskönyv az érintésről

Előszó

A meglehetősen gyorsan és értékesen szaporodó Csáky Lajos szakirodalomban örömmel láttam több jeles szerző, szakember elemzését és ezek között ütötte meg a szemem Kerényi József építész megnyitó szövegének első mondata. Így írt: "Mint gyakori kiállítás-látogató tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a kiállítások megnyitóbeszédeinek nincs sok hitele, hiszen a kiállítások dicséretét kiválasztott ismerősöktől, barátoktól halljuk." A kiváló Kossuth-díjas építész - és tegyük hozzá remek képzőművészet-értő - tehát e szövegeket azért tartja hiteltelennek, mert dicsérnek. Nos, fontos, lényegi és mellőzhetetlen megállapítás ez. Éppen erre is figyelemmel maradjunk a tényéknél. Például annál, hogy Csáky Lajos a mai alkalomra nem csak képeinek adott címeket (s majd figyelmesen olvassák őket a képek szemlélésével együtt, mert azok is fontosak!), hanem egész kiállításának is címet adott. Álmok és árnyak / Mégpedig ezt - mint olvashatták a meghívón: "Almok és árnyak". Két különös szó, két különös kategória. Izgalmas bennük, hogy mindkettő anyagtalan, inmateriális, ám mindkettő van, létezésük bizonyítható. Ám míg az "álom" kategóriája viszonylag pontosan értelmezhető, addig az "árnyak" kategóriája ellentmondásosabb. Nem azt írta: "árnyékok". Az ugyanis konkrét jelenség volna, létező, ha mindig változó is. Ezzel szemben az "árnyak" - legalábbis értelmezésemben - inkább gondolati fogalom, mint valóságos. Árnyak ugyan elsuhanhatnak valójában is mellettünk, mégis az "árnyak" inkább egy képzettársító kifejezésünk, melyből akár a szárnyak, akár az angyalok juthatnak eszünkbe, s mivel ma itt festőt elemzünk és nem filozófust, etimológiai közös gyökérzete lehet az árnyak az árnyalatnak, mely már a vizualitás birodalmába visz minket. Vissza