Kisiskolás gyerek a családban

Előszó

Kedves Szülők!
Bizonyára többen emlékeznek arra, hogy 1982 szeptemberében az Oktatáskutató Intézet Iskolakutatási Osztálya terjedelmes, öt oldalnyi levelet intézett Önökhöz. Talán még arra is emlékeznek, hogy ebben a levélben ismertettük képességfejlesztő kísérletünk célkitűzéseit és programját, s elmondtuk azt is, mit vár el a kisérlet a szülőktől. Levelünket azzal zártuk, hogy gyermekük érdekében szíveskedjenek megfontolni elgondolásainkat, s legyenek a pedagógusok partnerei ebben a munkában. Csak köszönni tudjuk, hogy önök kérésünket meghallgatták, s készek együttműködni a pedagógusokkal. Feltételezzük: ezt az együttműködést azért vállalják, mert saját maguk meggyőződhettek róla, hogy kisérleti programunk a gyerekükért van. S bizonyára többen azt is sejtik, hogy a program sikere hozzájárulhat ahhoz, hogy hazánkban a kisiskolások egyre nagyobb tömegei részesülhessenek igényes, fejlesztő tanításban és emberi bánásmódban.
Kísérletünkben - nagyon reméljük - új szakaszt jelent a "Kisiskolás gyerek a családban" c. füzetünk közreadása. A füzetnek a cimzettjei önök, Kedves Szülők, s bizunk abban, hogy a sikeres családi nevelés érdekében tett javaslataink megfontolása, végiggondolása után nemcsak cimzettek lesznek, hanem a pedagógusok igazi szakértő partnerei is. Tudniuk kell, a képességfejlesztő kisérlet a pedagógusoktól újfajta szaktudást, újfajta nevelési stilust kiván, amelyet kísérletező tanítóink és tanáraink sok-sok tanulással, továbbképzéssel sajátítanak el. Kísérletünk tehát új iskolai-pedagógiai kultúrát föltételez ahhoz, hogy a kísérletben tanuló gyerekeink fejlődése zavartalan legyen a következő években. Ezért úgy véljük, önöknek is újra kellene gondolniuk családi nevelésük gyakorlatát, példát és irányt mutatva e tettükkel többezer magyar családnak. Vissza