Kisiratos

Fülszöveg

Kisiratos jellegzetes alföldi község, melynek fejlődését a táj földrajzi viszonyai határozták meg. Termékeny táj lévén, az ember is hamar megtelepedett.
Az Árpád-házi királyok alatt Iratos környéke már viszonylag népes vidék volt, ezt nemcsak Anonymus krónikája és a Gellért-legenda, de a korai helynevek is igazolják.
A helységet legelőször 1437-ben említik Irathws néven, mint a Herczegh család birtokát.
1596-ban a Maros völgyében dúló harcok idején a községet tatár hordák pusztítják. A XVII. századi Iratosra és környékére vonatkozó adatok a pusztulást és fokozódó elnéptelenedést igazolják.
Bár a kisiratosi római katolikus plébánia Historia Domusa 1819-et jelöli meg a helység alapítási évének, a németszentmártoni parókia anyakönyveiben már 1818-tól vannak bejegyzések Kisiratosra és Almásiratosra vonatkozóan.
A különböző összeírások adatai szerint a kisiratosi családok száma folyamatosan növekedett. Az 1848-49-es forradalom idejére a falu egységes közösséggé kovácsolódott, saját jegyzővel, választott bíróval, esküdtekkel, utcakapitányokkal rendelkezett. A rendkívüli hiányos orvosi ellátás miatt nagy volt a halálozás, ennek ellenére Kisiratos virágzott, lakossága szorgalmasan dolgozott. A trianoni békeszerződés Nagy- és Kisiratost és más közeli falvakat Romániának ítélte. A második világháború megpróbáltatásai után pedig jött az erőszakolt szövetkezetesítés.
Minden külső nyomás ellenére az utolsó fél évszázadban sikerült biztosítani a folyamatos orvosi ellátást, sikerült megszervezni az óvoda, a napközi otthon és a kantin működését, sikerült felépíteni a művelődési házat és sok más épületet is. Vissza